TEMPLOM ÉS TITKAI
A város szívében álló Nagytemplom impozáns homlokzata előtt állva, a feszültség és a kíváncsiság keveréke töltött el. Az esti fények lassan beszüremkedtek a térre, miközben a szürkeség egyre inkább eluralkodott a környéken. A bátya távozása után eluralkodott rajtam a magány, és valami furcsa, sötét érzés kezdte átjárni a gondolataimat. Ki vágyik arra, hogy egyedül maradjon a templom előtt, ahol a szent helyek nyugalma helyett feszültséget és feszültséget érzékel?
KERESZTES ÁLLAPOT
Az üres tér nem csak a helyet töltötte ki, hanem a gondolatokat is, amelyek cikáztak előttem. Emlékeimben a templom mindig a biztonságot és a közösséget szimbolizálták, most azonban a szomorúság és a félelem helyszínévé vált. Filmes jelenetek sora futott végig a fejemben, ahogy a pályaudvar mosdójában átélt furcsaságok és a templomkertről érkező kiáltások kergettek el innen. A mintha-érzés tovább fokozta a zűrzavart, ami körülvett.
AZ ÉRINTETT TISZTÁZÁS
A kertben két alak mozgott, a szavak visszhangzottak; mintha valami nem emberi lett volna az egész jelenetben. A világító autók fényében végül is a legszomorúbb képek formálódtak meg, ahogyan a hófehér fény eltakarta a bokrokat, és csak árnyékokat hagyott maga után. Az események, amelyeket megfigyeltem, egyre inkább eltávolítottak a mélyebb megértéstől, ahogyan a tudatalatti zajok és benyomások teret nyertek.
A TEMPLOM TITKA
A templom ajtaja kinyílva fogadott, de az illatok és a fények furcsa keveréke méginkább szorongást keltett. A középen álló terítővel borított asztal és a rajta lévő rézből készült kehely csak fokozta a bensőséges, mégis távolságtartó hangulatot. Az ajtónyitás után az érzés, hogy nem vagyok otthon, egyre inkább magával ragadott.
AZ ÜRESSÉG PÁRÁJA
Senki nem volt a templomban, az üresség eluralkodott. A gyónásra várakozás terhe a szívemre nehezedett. A gyertyák Lángja fénye fáradtan táncolt, mint ahogy a gondolatok az elmében szinte megfoghatatlanok voltak. Minden stáció, minden részlet arra emlékeztetett, hogy a keresztény közösség sima felülete alatt mélyebb, szomorúbb igazságok húzódtak meg, amikkel foglalkozni kellett.
AZ ISMERETLENBEN VALÓ BIZONYTLANSÁG
Ahogy a templom falai között bolyongtam, eszembe jutott a plébános arca – régi ismerős, de már nem voltak határozott képek róla. A csönd és az üresség tompította minden külső hatást, minden társalgás hiányában a gondolatok képzelgéseinek izgalmas káosza maradt csupán. Ki tudja, mi vár rám a jövőben, és ki tudja, milyen titkok fognak még feltárulni egy ilyen szent helyen, ahol a szó és a cselekedetek néha mélyebb jelentéssel bírnak, mint bármi más az életben.
Forrás: nepszava.hu/3293904_szollosi-matyas-templomkert-reszlet-a-fobia-cimu-regeny-masodik-konyvebol
