ROHANUNK VAGY NEM ROHANUNK?
A világháborúk kezdetének meghatározása nemcsak a történelem iránti érdeklődést, hanem a jövővel kapcsolatos aggodalmakat is táplálja. Az iskolában általában 1939. szeptember 1-jén kezdődött a második világháború, amikor Németország megtámadta Lengyelországot. Ezzel szemben más történészek az eseményeket korábban, 1937-től, vagy akár az 1936-os spanyol polgárháború kitörésétől számítják. Az első világháború hivatalos kezdete 1914. júliusra tehető, miután az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, de a balkáni feszültségek már 1912-től feszültek. Jelenleg Volodimir Zelenszkij kijelentése, amely szerint már a harmadik világháború közepén tartunk, vita tárgyát képezi.
Lehetséges, hogy már benne élünk egy új globális konfliktusban, tekintettel arra, hogy Oroszország nem csupán helyi háborúként tekint a jelenlegi ukrajnai eseményekre. A helyzet súlyosságát növeli, hogy Varsóban már a bevásárlóközpontokat is támadják, míg a Balti-tengerben lévő internetkábeleket rongálják. Drónokat repkednek német, holland és dán katonai bázisok fölött, és rendszeresen zavarják a polgári légi forgalmat Európában. Oroszország társadalma és gazdasága teljes mértékben háborús üzemmódra tért át, a NATO-tagországokat atomtámadással fenyegetve. A történészek a jövőben valószínűleg azon fognak vitatkozni, hogy az új világégés tényleges állapotát 2022. február 24-én vagy már 2014 elejétől kell-e számítani.
Ahhoz, hogy valódi katonai konfliktus alakuljon ki, számos összetevőnek kellene teljesülnie. Jelenleg a helyzet meglehetősen ijesztő, de ha szerencsével járunk és jelentős anyagi áldozatokkal mérsékeljük a feszültséget, talán még elkerülhetjük a legrosszabbat. Oroszország jelenlegi pénzügyi és katonai helyzete kedvezőtlenebb, mint a NATO-é, ráadásul Ukrajna is az utóbbihoz tartozik. Egy hagyományos fegyverekkel vívott európai háborúban Vlagyimir Putyinnak nem lenne esélye, azonban egy veszteség mindent elveszíthet, így a hatalmát is. Számos kritika érheti, de képesnek tűnik arra, hogy higgadtan mérlegeljen, ami talán reményre ad okot.
A kérdés az, hogy Putyin valóban a hadszíntéren akar-e nyerni, vagy elegendő számára, ha a liberális demokráciát támogató politikai erők helyett szélsőjobboldali nacionalista pártok kerülnek hatalomra Francia- és Németországban. A hatalom átvétele a NATO és esetleg az Európai Unió felbomlásához vezethet, ami Moszkva számára stratégiai győzelmet jelentene, viszont ezt a tervet a közelgő magyar választások már áprilisban, míg az amerikai választások novemberben keresztülhúzhatják.
Zelenszkij pesszimista megközelítése, függetlenül Putyin elképzeléseitől, valószínűleg megalapozott. Nehéz megmondani, hogy milyen kőolajárak alakulhatnak ki és hány országot érinthet egy Irán ellen indított amerikai katonai akció, valamint mennyi áldozatot hajlandó vállalni Kína és az Egyesült Államok egy esetleges Tajvan körüli konfliktus során. Függetlenül attól, hogy a helyzetben mi történik, az Egyesült Államok szerepe elkerülhetetlen, hiszen ők a világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalma. A világháború kitörésének vagy meglétének lehetősége Washingtonban dől el, ahol a hibás kalkulációk valódi következményekkel járhatnak.
