Mit ér a szavazás Oroszországban?
Oroszországban parlamenti választást tartottak. A szavazatok több mint felét az Egységes Oroszország, Putyin pártja szerezte meg, képviselőik foglalják el a legtöbb helyet a 450 fős Dumában, az orosz törvényhozás alsóházában. A hivatalos propaganda az eredményt úgy értelmezi, hogy a lakosság túlnyomó többsége támogatja Putyin politikáját és az Ukrajna ellen immár ötödik éve folyó háborút.
Ezt a képet némileg árnyalja, hogy az egyetlen háborúellenes pártot, a Jablokót az ultranacionalista Rogyina párt feljelentése alapján a bíróság jogsértésekre és szélsőségességre hivatkozva kizárta a választható pártok közül. Az 1993-ban Grigorij Javlinszkij által alapított szociálliberális párt az ország egyetlen demokratikusnak nevezhető pártja. Fénykora az 1990-es évekre, a Jelcin-korszakra esett, Putyin hatalomra kerülése óta folyamatosan háttérbe igyekeznek szorítani. A 2000-es évek elején Navalnij is tagja volt a pártnak, később nacionalizmusra hivatkozva zárták ki. Navalnij emlékirataiban Javlinszkijt lustának nevezte, ezzel indokolta a párt viszonylagos sikertelenségét. Lehet, hogy az volt, az is lehet, hogy éppen ez mentette meg az életét. 2018 óta Emilia Szlabunova vezeti a Dumából ismét kimaradó Jablokót.
Tehát ismét Putyin pártja győzött, és ettől valóban egységes lett Oroszország? Mindenki lelkesedik a déli szomszéd ellen indított katonai hadműveletért, amelynek nyomán az ország egyre inkább a hadiipar fejlesztésére áll rá, és egyre nehezebb beszerezni a mindennapi élethez szükséges termékeket? Az ukrán dróntámadások energetikai létesítményeket érnek el, az üzemanyaghiány veszélyezteti a közlekedést és az áruszállítást. Valóban ezt akarja meghosszabbítani az Oroszországi Föderáció minden polgára? Azok a családok is, amelyek elvesztették katonának állt fiukat, apjukat, testvérüket, unokájukat?
A 2003-as választások előtt az orosz iskolásoknak esszépályázatot hirdettek „Megér egy választás egy emberéletet?” címmel. Anna Politkovszkaja újságíró is írt cikket ezzel a címmel. Egy kollégája életét féltve írta le, hogy amikor az illető választási csalásokról számolt be – megfenyegetett, megfélemlített, vodkával leitatott szavazókról, mások által kitöltött szavazólapokról –, majdnem halálra verték. Ő életben maradt, Politkovszkaját viszont, aki a csecsen háborúkról a helyszínről tudósított, és bátran leleplezte az állami korrupciót, 2006. október 7-én, Putyin születésnapján saját házuk lépcsőházában lőtték agyon. A bérgyilkosokat megtalálták és megbüntették, a felbujtó neve máig ismeretlen.
Politkovszkaja lánya, Vera szintén újságíró lett. Megtapasztalta, hogy Oroszországban egyre kevesebb fóruma van a tényfeltárásnak és a kritikának. 2022-ben, amikor Putyin megindította a támadást Ukrajna ellen, a néhány megmaradt fórumot is ellehetetlenítették. A Novaja Gazetát, amelyben Anna Politkovszkaja leleplezte a putyini állam visszaéléseit és hazugságait, egyszerűen betiltották. Főszerkesztőjét, a Nobel-békedíjas Dmitrij Muratovot külföldi ügynöknek nyilvánították, kollégái külföldre menekülve próbálják online formában életben tartani a lapot.
Az orosz emberek egy olyan háború árnyékában éltek, amelynek valódi célját nem tudhatták, legfeljebb sejthették. Ahogy Vera Politkovszkaja írja: „Putyin és az emberei a bőszen hirdetett nácitlanításon túl sosem fedték fel, mik a háború valódi céljai. Oroszországban azt ismételgették, hogy nyolcévi folyamatos támadások után meg kell védeni a Donbasz lakosságát, és hogy Ukrajnában ellenséges rezsim uralkodik, amely Moszkva szerint a Nyugat felbujtására kész lerohanni Oroszországot. A valóság ezzel szemben az, hogy a Kreml nem tűrheti a demokratikus Ukrajnát, amely megpróbál bekerülni a politikai értelemben vett Európába.”
A háborús propaganda mérge az embereket, még a gyerekeket is átitatja. Amikor a mártír újságírónő unokája – szintén Anna – elmondja az osztálytársainak, hogy nem tartja igazságosnak az ukrán emberek megtámadását, gyűlölet lobban ellene az iskolában. Fenyegető üzeneteket kap, hogy úgy fog meghalni, akár a nagyanyja, és néhányan jelzik, hogy szívesen végeznének vele személyesen. Lehet ez idétlen tinédzserviccelődés is, de nem biztos, hogy az. Amikor pedig felgyújtották a dácsájukat, a kis család megérezte, hogy életveszélyben van. Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy befogadó helyet találtak. Vera Politkovszkaja már választott új hazájában, Olaszországban írta meg családja rövid történetét és a hazájukból való kiűzetésük históriáját.
E tapasztalatok fényében megkérdezhetjük: mit ér egy népszavazás eredménye ebben az országban? Feltehetjük a valódi kérdést is: hány emberéletet ér még meg Oroszországnak az öt éve tartó, kegyetlen, gyilkos háború?
