Orbán, ha sommás
Most érkezett el az a várva várt pillanat, amikor Budapestre Orbán-hasonmásversenyt szerveznek, hiszen a rendezők szellemesen megjegyzik, hogy mindannyiunkban él egy kis Orbán. Szívből sajnáljuk ezt, és máris kérjük elnézésüket.
Mielőtt kapásból a legközelebbi ördögűzőhöz rohanunk, hogy távolítsuk el a képzeletbeli Orbánt magunkból, érdemes egy kis stratégiai nyugalmat gyakorolni. A szervezőknek valóban igazuk van, hiszen az illiberális kormányzás mély nyomot hagy mindannyiunk pszichéjén, így joggal érezhetjük, hogy mindannyian kicsit Orbánná váltunk.
Csak egy pici részecskét, persze. Bár sokunk tudata már 1998-ban is kezdett felébredni, amikor Orbán Viktor politikai pályafutása elkezdődött, ez csekély vigaszt nyújt, hiszen akkor a Kádár-lélek is elbújt bennünk. Az idősebb generációban esetleg Szálasi szelleme lappang, vagy a Horthy-korszak árnyai jelentkeznek, netán a magyar mitológia hősei, mint Vajk vagy Koppány.
Az idő nem egy egyszerű, vertikális találmány; mindannyiunkban ott rejlik a történelem sokfélesége, a böszmeségek, amelyek összefonódnak sorsokkal, tévedésekkel és eseményekkel – a történelem vígjátékává alakulva, ahol a szerepek véletlenszerűen alakulnak. Képzeljük el, hogy Nagy Imre lelkét megmentette Kádár, aki az oroszok behívásával elővette a forradalom miniszterelnökének kivégzését, ezzel elkerülve, hogy Nagy Imre mártírrá váljon, ahogyan Orbán esetében is hasonló képek sejlenek fel.
Ha Petőfi Sándor nem a 26. életévében találta volna halálát – nem ágyban, nem párnák között –, talán a nemzet kohéziójának szimbóluma maradhatott volna, és elérhette volna akár az Operaház főigazgatói székét is. De mivel méltózzott a szabadságért elesni, így emléke velünk maradt március idusán, mint ellentét Orbán Viktor nemzeti politikai játszmáival szemben. Mégis, most végre lehetőségünk nyílik arra, hogy vitába szálljunk Orbánnal, vagy legalábbis a nemzeti érzelmekből szőtt hasonmásaival a versenykörnyezetben. Vagy csak egyszerűen mosolyogjunk rajta. Kezdetnek ez is megfelelő lehet, egyfajta gyógyító érzésként.
