Németh Péter: A békeháború hajnala
Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, napjainkban az Európai Unió egyedüli politikai vezetője, aki nyíltan támogatja Vlagyimir Putyint és Oroszország érdekeit. Az idei év különösen szokatlan, hiszen minden politikai esemény a jövő évi választásokra való felkészülés jegyében zajlik. A politikai elit és a közvélemény folyamatosan mérlegeli, hogy milyen változások várhatóak 2026-ban. Ezen felül a háború és a béke esélyei Ukrajnában nélkülözhetetlen elemei lettek a karácsonyi gondolatainknak, hiszen mindannyian a békére vágyunk, függetlenül attól, hogy vannak-e köztünk olyanok, akik ezt megkérdőjelezik.
Visszaemlékezve a 2022. február 1-jén zajlott találkozóra, amelynek keretében Orbán Viktor és Putyin egymással szemben ültek egy hosszú asztalnál, fontos kiemelni a magyar miniszterelnök kijelentését: „A mostani látogatásomat békemissziónak is tekintem…”. E szavak éles ellentétben állnak az azóta elhangzottakkal. Két nappal később Oroszország megindította invázióját Ukrajnában, bár Magyarországon senki sem számított erre. Orbán békemissziója a közvéleményben nem másra vezetett, mint a katonaság mozgósításának teljes figyelmen kívül hagyására.
Bayer Zsolt, a kormánypárt szócsöveként funkcionáló publicista, előrejelzése szerint „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát”, amit a későbbiekben szinte mindenki vicces megjegyzésnek tartott. Kérdés, hogy Orbán mit tudott valójában Putyin szándékairól. Au nézegetés szerint nem valószínű, hogy a magyar miniszterelnök tudomására jutottak a katonai tervek, s így Orbán csúnyán átvágta a barátját, ami a kettejük közötti nyílt barátságra vetett árnyékot.
Nem szabad gyorsan konklúziót vonni a közel négy év történéseiből, de azt a mesterséges intelligencia is korrektül összegzi, hogy Magyarország nem kíván részt venni a háborúban, és fontos számára a „stratégiai nyugalom” megőrzése. A kormány folyamatosan békepártinak vallja magát a „háborúpárti” ellenfelekkel szemben, valamint érvel, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók több kárt okoznak Európának, mint Oroszországnak.
Orbán a Fidesz elnökeként mesterien építette be a háborús retorikát a politika szövetébe, azzal mára politikai identitását is meghatározva. Számos alkalommal tette nyilvánvalóvá, hogy ő az egyedüli politikai vezető, aki képes megakadályozni Magyarország háborús részvételét. Az ellenzéket háborúpártinak nyilvánítva igyekszik fenntartani a saját politikai pozícióját a társadalomban, és keresni a félelmet, amely rákényszeríti a választáson való részvételt.
Elmondható, hogy a következő választásokon Orbán célja nem a béke előmozdítása, hanem a saját politikai hatalmának megőrzése lesz. Az orosz-ukrán háború kapcsán felmerült kérdések mellett Orbán mintha megpróbálta volna eltolni a figyelmet, ehelyett a háborús retorika köré épített bölcsességére összpontosítva igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait az Oroszországgal.
Véglalben, az a kérdés merül fel, hogy vajon Orbán Viktor miért lett az EU egyetlen vezető politikusa, aki nyíltan támogatja Oroszországot, és hogyan tudja ezt kamatoztatni a hazai politikai sikerhez. Az elmúlt négy év eseményei arra utalnak, hogy a háború noha hatalmas feszültségeket teremtett, mégis inkább Orbán politikai ambícióinak szolgálatába állt, mintsem hogy valódi tisztánlátást hozott volna a régió békéjének keresésében.
Forrás: nepszava.hu/3305540_nemeth-peter-bekehaboru
