Gömöri György új verseskötete – Politikai és poétikai témák találkozása
A magyar líra időskori hagyományának alapjául Arany János Őszikék ciklusa szolgál, mely a visszafogottság és a „takaréklángra” csökkentett létmód képzetével párosul. E kerethez képest meglepő, hogy Gömöri György, a kivételesen sokoldalú költő, akinek munkássága az 1956 óta Angliában töltött évek alatt formálódott, legfrissebb verseskötetének nyitó ciklusa kifejezetten közéleti és politikai mondanivalóra összpontosít. Ez a jelenség a kortárs magyar költészetben igazán ritkának számít.
Kritikus hangvételű epigrammában örökíti meg, hogyan érte el a kormánypárt a 2022-es választáson a százszázalékos eredményt hét nyomorúságos borsodi faluban, ahol a szavazókat „kilóra megvevő” kampány valósággá vált. Egy másik versben a költő a 1956-os forradalom emlékét idézve vonja le a keserű következtetéseket: a már-már fájdalmassá váló kijelentés, miszerint a múlt valójában nem érdemelt meg ilyen szintű vérontást, megragadja az olvasót.
Gömöri lírája azonban nem áll meg a hazai belpolitikai eseményeknél; több költemény is reflektál a nemzetközi helyzetre, például az Ukrajna ellen irányuló orosz agresszióra, vagy az iráni hatóságok brutalitására, akik fiatal lányokat öldökölnek. Szatirikus képekkel jeleníti meg a jelenkori konfliktusokat, akárcsak azt a verset, amelyben az óriáskígyó, miután lenyelt egy áldozatot, békéről beszél. A nyelvi eszközök és a szókimondó stílus Gömöri alkotásainak közéleti költészethez való kapcsolódását hangsúlyozzák, amely a Petőfi és Ady által megteremtett tradíciókra épít.
Az új kötet nemcsak politikai verseket tartalmaz, hanem a szereplíra klasszikus formáit is megjeleníti. Mátyás király, Petőfi Sándor és Vermeer özvegye, valamint számos más történelmi és kulturális figura közvetítik a költői üzenetet. E mellett sok olyan mű is található, amely a hajdani alkotók emlékét kelti életre, a zene és az irodalom különböző szálait összekapcsolva – az itt megjelenő névjegyek között ott található Mahler, Sibelius, Ottlik és Borbély Szilárd is. Érdekes emellett, hogy a romantika örökségének aspektusait vizsgáló műben, a híres „kék virágra vágyó” hős neve nyomdahibásan jelenik meg, ami felveti a kérdést, hogy ez esetleg szándékos ironikus ferdítés lenne.
A kötet természetesen a mulandóság élményével is gazdagodik, hiszen a természet körforgásának motívuma ismét hangsúlyozza az élet végességét. Az „Öregkor” című vers ironikus hasonlata az ostrom alatt álló Szigetvárhoz viszonyítva az öregkor elkerülhetetlenségét emeli ki. Gömöri, miközben kifejezi a halál memento mori intelmét, derűs perspektívát is fenntart: az élet ünneplésének képessége mellett az otthonosság érzése és a természet szépségei mellett találja meg a saját hangját.
Gömöri György új kötete tehát nem csupán politikai és közéleti kérdésekkel foglalkozik, hanem a költészet mélyebb, személyes rétegeit is feltárja, mindezt egy magabiztos és érzelmileg gazdag stílusban, amely méltán érdemli meg a figyelmet.
Infó: Gömöri György: Kötetlen szabadság. Alba Press, London, 2025.
