Pénzügyi és politikai válságban kezdődik az ENSZ-közgyűlés nagy diplomáciai hete
Szokatlanul nehéz helyzetben érkeznek New Yorkba a világ vezetői az ENSZ-közgyűlés magas szintű hetére. A világszervezet pénzügyi gondokkal küzd, miközben a Biztonsági Tanács több nagy konfliktusban is tartósan megosztott. Ukrajna, a Közel-Kelet, Szudán és számos elhúzódó válság egyszerre terheli a diplomáciai rendszert, miközben az ENSZ humanitárius szervezeteinek és békefenntartó műveleteinek is kevesebb forrásból kell gazdálkodniuk.
Az idei ülésszak ezért nemcsak a konfliktusokról, hanem magának a multilaterális rendszernek a működőképességéről is szól. Az ENSZ problémája nem az, hogy nincs napirendje, hanem az, hogy egyre több ügyben nincs mögötte elegendő politikai erő.
A helyzetet a fegyveres konfliktusok magas száma teszi különösen súlyossá. A békekutató intézetek adatai szerint 2025-ben több mint hatvan olyan konfliktus zajlott, amelyben legalább egy állam közvetlenül részt vett. A diplomáciai közvetítés lehetősége közben több térségben beszűkült: a Biztonsági Tanács állandó tagjai saját szövetségi és stratégiai érdekeik miatt gyakran egymással ellentétes álláspontot képviselnek.
A világszervezet mozgásterét a finanszírozási válság is szűkíti. A tagállami befizetések késése és a nagy donorok hozzájárulásainak visszafogása likviditási problémákat okoz, ezért több szervezet programokat és terepi kapacitásokat csökkentett. Ez különösen a humanitárius műveleteket érinti, ahol a politikai konfliktusok mellett az élelmiszerhiány, a menekülés és az egészségügyi ellátás összeomlása is egyszerre jelentkezik.
Az Egyesült Államok szerepe különösen érzékeny. Washington a világszervezet legnagyobb finanszírozói közé tartozik, ezért minden befizetési késedelem vagy politikai döntés azonnal megjelenik az ENSZ pénzügyi mozgásterében. Más nagyhatalmak eközben szívesen bírálják az amerikai visszavonulást, de nem feltétlenül pótolják a kieső forrásokat.
Ukrán háború, gázai válság és az ENSZ reformja is a magyar küldöttség napirendjén lesz
Az idei közgyűlés egyik legfontosabb háttérfolyamata António Guterres utódlása. A jelenlegi főtitkár mandátuma december 31-én lejár, az új vezetőt pedig a Biztonsági Tanács ajánlása alapján a Közgyűlés választja meg. A verseny szeptember 20-án új fordulatot vett: Michelle Bachelet volt chilei elnök visszalépett, miután a harmadik informális biztonsági tanácsi szavazáson gyengült a támogatottsága.
A visszalépés után Rebeca Grynspan Costa Rica-i közgazdász és diplomata került a figyelem középpontjába. Grynspan jelenleg az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának főtitkára, korábban Costa Rica alelnöke és az ENSZ Fejlesztési Programjának vezetőhelyettese volt. A főtitkár kiválasztásánál azonban nem elég széles körű támogatást szerezni: az öt állandó biztonsági tanácsi tag közül bármelyik megakadályozhatja egy jelölt ajánlását.
A személyi verseny azért különösen fontos, mert az új főtitkár egy megváltozott intézményt vesz át. Az ENSZ-nek ma egyszerre kellene kezelnie a hagyományos háborúkat, az élelmiszer- és menekültválságokat, a klímaváltozást és az olyan új biztonsági kérdéseket, mint a mesterséges intelligencia katonai alkalmazása.
A diplomácia szűkülő tere
A reformigény régi, az áttörés viszont nehéz. A Biztonsági Tanács összetétele még mindig a második világháború utáni erőviszonyokat tükrözi, miközben Afrika, Latin-Amerika és Ázsia több állama nagyobb képviseletet követel. A vétójog korlátozására irányuló kezdeményezések rendszeresen elakadnak, mert éppen azoknak az államoknak kellene elfogadniuk őket, amelyek a jelenlegi rendszer legnagyobb kedvezményezettjei.
A közgyűlés magas szintű hete ettől még gyakorlati eredményeket is hozhat kisebb ügyekben: humanitárius felajánlásokat, regionális egyezségeket, kétoldalú tárgyalások újraindítását vagy közös nyilatkozatokat. Az ENSZ ereje sokszor nem a látványos áttörésekben, hanem abban rejlik, hogy ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben olyan szereplőket is összehoz, akik egyébként hónapokig nem találkoznának.
A New York-i ülésszak ennek ellenére továbbra is az egyetlen olyan globális fórum, ahol szinte minden állam ugyanazon a héten jelen van. A kérdés az, hogy ez a diplomáciai sűrűség képes-e még valódi döntéseket előkészíteni, vagy a Közgyűlés egyre inkább a világpolitikai erőviszonyok bemutatóterévé válik.
