AZ ÜNNEP MÉLTÓSÁGA
Két hónapja már együtt ünnepelhetnénk: akár úgy, mint amikor gombóccal a gyomrunkban hallgatjuk az olimpiai győztes tiszteletére felhangzó Himnuszt, vagy ahogy a futballválogatott diadalát követően megtelik a Nagykörút, mert együtt örülni sokkal jobb, mint egyedül. Kétségtelen, hogy az irodalom, az olvasás jellemzően csendes, magányos tevékenység, az írók többsége nem a hatalmas színpadokon, tömegek és ováció közepette érzi igazán komfortosan magát. Ennek ellenére a világ legnagyobb presztízsű díja most lehetőséget adott arra, hogy ünnepeljünk.
Fontos megnézni, hogyan is ünnepelünk 2025-ben Magyarországon. Képzeljük csak el, hogy a kormány által felvásárolt könyvesbolthálózatban miként közlik a jó hírt: vajon kikerül-e a díjazott író portréja a kirakatokba, vagy inkább titokban hátsó polcra kerülnek az általa írt művek? Folytathatjuk a spekulálgatást, hogy a szorgos országimázsépítők vajon felhasználják-e ezt a díjat kampányukban, hiszen immár a második irodalmi Nobel-díjasra lehet büszke a magyarság. Kérdéses, hogy a párt társadalmi célú hirdetései között, amelyek a YouTube-on, televíziós csatornákon, közösségi oldalakon és plázamozik előtt futnak, szerepel-e az év kulturális eseménye. Meglátjuk, hogy az autópályák mentén óriásplakátok hirdetik-e Krasznahorkai Lászlót, vagy akár helyette aranybudikat hirdetnek.
A repülőtérre érkezők találkoznak-e a családbarát Magyarországot hirdető plakátok mellett Krasznahorkai képmásával? S vajon a bátor miniszterelnök tiszteletteljes mondatokat ejt-e az író nevéről, akiről az ország büszkélkedhet? Ezen kívül érdekes látni, hogy december 10-én reggel a több mint kétszáz éves Országos Széchényi Könyvtár bejáratán díszeleg-e egy hatalmas fotó, vagy molinó, amelyen az „Örömmel gratulálunk” felirat áll. Az is kérdés, hogy a rangos írószervezet vajon megemlíti-e a friss Nobel-díjast a honlapján és közösségi oldalain, noha ő talán nem tagja a szervezetnek.
Ahogy ezek a gondolatok foglalkoztatnak minket, egyre csak elkeseredhetnénk. De lépnünk kell, hogy rálássunk arra is, hogyan mutatják meg bizonyos önkormányzatok a valódi nemzeti öntudatot és büszkeséget, például óriásplakátokkal, vagy hogy a könyv- és írószerető barátok kis közösségekben együtt nézik a Nobel-díj átadását, és próbálnak megfejteni bizonyos titkokat.
Ha pedig nyugatabbra tekintünk, láthatjuk, hogy Ausztriában a bécsi könyvesboltban roskadoznak az asztalok Krasznahorkai műveitől, míg Stockholmban méltó ceremóniát tartanak az ünnepélyes átadón, ahol a köteteke olyan népszerűvé váltak, mint a karácsonyi édességek. Az ottani olvasók tradíció szerint mindig a Nobel-díjasok műveivel készülnek az ünnepekre.
Krasznahorkai László egy igazi világpolgár, aki rendelkezik a méltóság képességével és érzékeny a művészetek iránt.
Forrás: nepszava.hu/3304672_az-unnep-meltosaga
