Az Orbán-kormány és Oroszország politikája: kétértelműség a konfliktusok közepette
Az Orbán-kormány Oroszországgal kapcsolatos politikája évek óta ellentmondásos és egyre aggasztóbb árnyalatokat vesz fel. Az orosz-ukrán válság 2013-as kirobbanását követően, amelyet súlyosbított a Krím 2014-es annektálása és Kelet-Ukrajna destabilizálása, a magyar kormány nem találta szükségesnek, hogy megváltoztassa közeledő politikáját Moszkva irányába. Ez a döntés – vagy annak hiánya – nemcsak a magyar külpolitikai érdekek szempontjából problémás, hanem a Nyugat bizalmát is aláásta. A Fidesz-kormány érzéketlensége azonban jól mutatja, hogyan helyeződött a kétértelműség a politika fókuszába, mindezt egy erőteljes orosz nyomásgyakorlási stratégiával szemben.
Az orosz agresszióra adott magyar válaszok több ponton is súlyosan hiányosak voltak. Az, hogy a kormányzat továbbra is fenntartotta a paksi bővítés témáját, miközben az EU és számos nyugati ország megszakította szinte az összes kétoldalú tárgyalását Moszkvával 2014 után, erős kritikát váltott ki. Erre a viselkedésre úgy tekinthetünk, mint ami aláássa az EU egységét és szolidaritását az orosz agresszióval szemben. Ráadásul a politikai közeledés gazdasági „haszna” sem igazolódott. A két ország közötti kereskedelmi adatok világosan bizonyítják, hogy Magyarország exportja és importja is jóval alatta maradt a 2008-as csúcspontnak, minden gazdasági együttműködés ellenére.
Gazdasági és külpolitikai kétértelműségek
Ha a gazdasági érdekek elméleti síkon indokolhatnák is a kapcsolatok fenntartását, az orosz GDP növekedésének lassulása és strukturális problémái mégis megcáfolták a reményt, hogy a magyar vállalatok számára komoly lehetőségek nyíljanak Moszkvában. Az orosz agresszió nyílt megnyilvánulásai – beleértve a Krím-félsziget elfoglalását és az ukrán légteret ért tragikus eseményeket – azonban ennél is súlyosabb árnyékot vetettek a kormány politikájára. Az Orbán-kormány még ezek után is fenntartotta barátságos hozzáállását, Putyin rendszeres meghívásával és a kétoldalú találkozók szorgalmazásával. Az ilyen lépések nemcsak Magyarország hitelességét ásták alá Nyugaton, hanem tovább növelték az EU-val szembeni bizalmatlanságot is.
Függőség a szénhidrogénektől: politikai mentség vagy elkerülhetetlen szükség?
A magyar kormány orosz politikáját erőteljesen áthatja az energiafüggőség problematikája. Az orosz kőolaj és földgáz stratégiai fontosságú szerepére hivatkozva a kormány nem látta szükségesnek, hogy leváljon Moszkva energiaexportjáról. Az ukrajnai háború azonban új helyzetet teremtett, és az EU szankciós politikája elkerülhetetlenné tette az alternatív energiaforrások felkutatását. Magyarország ennek ellenére nem mutatta jelét, hogy valódi lépéseket tenne a függőség csökkentésére, a versenyképesség fennmaradása érdekében inkább a szankciók kritikájára helyezte a hangsúlyt, minthogy belső reformokat hajtott volna végre.
A gázimport tekintetében Magyarország alig tett bármit, hogy megszabaduljon az orosz szállításoktól. Ezzel szemben az EU tagállamainak többsége jelentős előrelépéseket tett a leválás terén, drámai módon csökkentve az orosz földgáz iránti keresletét. Mindez arra mutat, hogy az Orbán-kormány alternatívákat kereső politikája helyett inkább a fennálló rendszerek kritikájával magyarázta a gazdasági problémák gyökerét.
Politikai elszigetelődés és az EU-val szembeni megosztottság
A magyar kormány Putyin és Trump irányába mutató barátságos hangnemével egyre inkább elszigetelődik az Európai Unió belső köreiben. A Trump-Putyin tengelyhez való sodródás, amely az ukrán érdekek figyelmen kívül hagyásával együtt jár, nyilvánvalóan konfliktusba került az EU vezető országainak álláspontjával. Míg az Unió a konfliktus tartós és igazságos békeszerződéssel való kimetszésére törekszik, Magyarország támogatja Ukrajna NATO-tagságának és Unióba lépésének blokkolását. Ez az álláspont nemcsak erkölcsi, de stratégiai szempontból is káros Magyarországra nézve, és aláássa európai szövetségeinek erejét.
A nemzeti érdekek ignorálása a hatalmi pragmatizmus oltárán
Az Orbán-kormány politikája nemcsak Magyarország külkapcsolataiban okozott károkat, hanem belülről is gyengítette az ország pozícióját. Az EU többi tagországának segítségével meghozott közös intézkedések figyelmen kívül hagyása csak még jobban elszigetelte az országot. Az a döntés, hogy a nemzetközi szövetségek ellenében öncélú Putin-baráti politikát folytatunk, súlyosbította a gazdasági helyzetet és a nemzeti érdekekkel is ütközött. Ez a fajta pragmatizmus hosszú távon sem gazdasági, sem politikai szempontból nem fenntartható, különösen akkor, amikor Oroszország háborús viselkedése oly mélyen ássa alá a nemzetközi jogrend alapelveit.
Mindezek a lépések arra utalnak, hogy az Orbán-kormánynak meg kellene vizsgálnia a Moszkva felé mutató politikáját, amely a geopolitikai helyzet közepette egyre inkább fenntarthatatlanná válik. Nemcsak a Nyugat bizalma és a magyar gazdasági érdekek forognak kockán, hanem az is, hogy Magyarország képes-e megbízható partnerré válni egy feszültséggel terhes nemzetközi környezetben.
Forrás: nepszava.hu/3275681_az-orban-kormany-oroszorszag-politikaja-2
