Magyarország kilépése az ICC-ből: Egy „ajándék”, amely sokkolta a jogállamiságot
Hihetetlen gesztussal fogadta Orbán Viktor kormánya Benjamin Netanjahut, az izraeli miniszterelnököt Budapestre érkezésekor. Mielőtt a két vezető hivatalosan találkozott volna, Gulyás Gergely bejelentette: Magyarország kilép a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC). Ez a döntés nemcsak szimbolikus pofon a nemzetközi jog számára, hanem egyértelmű állásfoglalás az emberiesség elleni és háborús bűnök vádjaival foglalkozó intézményekkel szemben.
A döntés indokoltsága – legalábbis a magyar kormány logikája szerint – nyilvánvaló. Az ICC elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen, így a magyar hatóságoknak elvileg lépniük kellett volna, amint az izraeli miniszterelnök magyar földre lép. Orbán Viktor azonban már korábban jelezte, hogy nem kíván engedelmeskedni a Nemzetközi Büntetőbíróság döntéseinek – mindezt demonstrálva Netanjahu meghívásával, miközben az ICC vádemelésére fittyet hányt.
Nemzetközi bíróságok elleni hadüzenet
Ez persze nem példa nélküli lépés Orbánék részéről. Magyarország kormánya az elmúlt években módszeresen szabotálta a nemzetközi bíróságok határozatait. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága ítéleteivel szembeni ellenállás szinte már bevett gyakorlattá vált. Orbán más jelzőkkel „bírói aktivizmusként” aposztrofálja e testületek munkáját, mialatt saját hatalomvágyát a nemzetközi jogi normák negligálásával elégíti ki.
Az ICC-ből való kilépés jelentősen roncsolja Magyarország nemzetközi megítélését, és ismételten aláhúzza azt a politikai irányvonalat, amely a szuverenitásra hivatkozva devalválja a nemzetközi együttműködések értékét. Helyette a konfliktusok és elszigetelődés útját választja, mindeközben pedig a magyar társadalom elszenvedi a keletkező diplomáciai és gazdasági károkat.
A diplomáciai kapcsolatok áldozata: Nemzetközi jog helyett szuverenitási retorika
Orbán Viktor retorikája a szuverenitás köré épül, amely azonban egyre inkább önálló izolacionizmussá torzul. A nemzetközi bíróságok döntéseinek figyelmen kívül hagyása, a partnerségre való képtelenség, valamint a korábban megszerzett diplomáciai hírnév totális rombolása mind azt mutatja, hogy a magyar vezetés kész minden nemzetközi szabályt és íratlan normát felrúgni kétes „függetlensége” oltárán. De vajon milyen árat fizet ezért az ország?
Ezzel a lépéssel nemcsak a nemzetközi közösséget irritálja Magyarország, hanem saját állampolgárai érdekeit is kockára teszi. A bírósági határozatok és szabályok figyelmen kívül hagyása hosszú távon nemcsak jogi, hanem gazdasági és társadalmi széthulláshoz is vezet. Ez az ár azonban úgy tűnik, Orbán és köre számára másodlagos, ha ezzel személyes politikai játszmáikat előmozdíthatják.
A hírnév végleges eljátszása?
Magyarország nemzetközi pozíciója jelenleg rendkívül ingatag. Az ICC döntéseinek semmibevétele, Netanjahu vádjai feletti „szemet hunyás,” és a nemzetközi szövetségesek folyamatos elidegenítése egyértelműen jelzi, hogy az ország külpolitikája riasztó irányba halad. Az a kérdés, hogy ez a „marha nagy szuverenitás” milyen előnyökkel jár hosszabb távon – ha van egyáltalán ilyen. A belpolitikai érdekek érvényesítése láthatóan minden mást felülír, függetlenül attól, milyen következményekkel jár a gazdaság vagy a diplomácia területén.
Ez az esemény tehát nem más, mint egy újabb állomás a jogállamiság leépítésének útján. Az „ajándék,” amely Netanjahut fogadta, valójában súlyos átokként nehezedik Magyarország jövőjére. A világnak egy olyan képet fest az országról, amelyben a jogra és a diplomáciai normákra csupán makacskodást és dacot érő kellemetlenségként tekintenek.
Forrás: nepszava.hu/3274754_ajandek
