ACÉLCSÖVEK, VIRÁGSZIRMOK: ABSZTRAKCIÓ BATIZI ALAPOKKAL
A Batizban született és ott élő Tivadar Andrea absztrakt festő rendkívül színes és rögös utat járt be, mire művésszé vált. Családja nem volt elkötelezett a művészet iránt, iskoláiban pedig román nyelven kénytelen tanulni, amely csak tovább nehezítette az önkifejezését. Később egyre inkább felfedezte, hogy a festészet, főként az absztrakt irányzat, mélyen érdeklik őt. Ma már a budapesti Deák Erika Galéria művésze, és számos nemzetközi kiállításon mutatkozott be.
A művész elmondása szerint Batizban, ahol művészeti események híján felnőtt, nem voltak olyan inspiráló környezetek, mint Szatmárnémetiben vagy más városokban, ahol a fiatal művészek elhagyták a falut. Csak akkor szembesült a művészet vibráló világával, amikor utazni kezdett, és megtapasztalta, hogy a világ folyamatosan mozgásban van, tele energiával és információval. Ezen élmények tükröződnek képein is.
Határon túli élet
Tivadar Andrea 1991-ben született, tehát a Ceaușescu-korszakra emlékein keresztül visszatekintve, amit szüleitől hallott. Emlékszik arra, amit meséltek a nehézségekről, amikor nem volt elegendő élelem és meleg víz. A gyerekkori emlékek között felidézi, hogy hétvégenként rendszeresen bicikliztek át Magyarországra, ahol a mindennapi élet minden aspektusa, beleértve a tisztább környezetet és ízletesebb ételeket, máshogyan volt megélve. Az édesapja évtizedek óta Magyarországon dolgozik építkezéseken, és a család érzése, hogy a magyar kultúrához tartozik, mélyen gyökerezik bennük.
Szorít az idő
Tivadar Andrea tizennégy éves volt, amikor először tudatosan belefogott a rajzolásba, és elkezdett gondolkodni a művészi élet lehetőségein. Az általános iskolában nem találkozott támogatással, de bátorságának köszönhetően bemutatta rajzait – figuratív ábrázolásokat – osztálytársainak és rajztanárának, aki felfedezte benne a tehetséget és biztatta a folytatásra. Andrea álmát az Aurel Pop Művészeti Líceumban való felvétel gátolta meg, amit szükségesnek tartott, hogy lelkileg felkészüljön.
Ezután férjének, aki szintén művész, köszönhetően visszatalált az útra, amely a művészeti gimnáziumhoz vezetett. Egy éves felkészülés után újra megkérdezte az iskolát, és egy váratlan lehetőség révén végül bejutott. Középiskolai évei alatt profi támogatást kapott, és a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemhez jutott, ahol elmondása szerint szobrászként képezte magát, bár már akkor is tudta, hogy festővé válik.
Utas és a nagyvilág
Már középiskolásként is könnyedén túlszárnyalta osztálytársait, és tanára, Király Gabriella, felajánlotta, hogy Kolozsvárra menjen egyetemre. Andrea eleinte félt a festészettől, de a tanár bátorítása megtette hatását, és a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemre való belépés számára új irányt nyitott. Képzése során több évig dolgozott figuratív festményekkel, de a valóság másolása helyett inkább a belső világának ábrázolására szeretett volna összpontosítani.
A 2014-es franciaországi ösztöndíja alatt tapasztalta meg, hogy a helyi művészek többsége nem festett, hanem konceptuális vagy performansz-művészettel foglalkozott. Ezen élmény megerősítette, hogy a kortárs művészet különböző irányzatai között a festészetnek is megvan a maga nélkülözhetetlen helye, különösen az absztrakt festészetben.
Virágegyetem
Visszatérve Kolozsvárra, Andrea munkahelyén, egy bútorgyárban, virágmintákat készített, ami új technikák felfedezéséhez vezetett. Az ecset vonalai szirmokat idéztek meg, és ahogy festett, színpalettáját is folyamatosan felfedezte. Munkássága során a csőszerű formák megjelenése szorosan összefonódott az utazásaiban szerzett tapasztalataival, amelyeket képei kontextusába ágyazott.
A művészeti színtéren egyre inkább megjelenítette magát, Marius Bercea tanárának ajánlására a Jecza Gallery kiállítására került, ahol munkáját a bukaresti Art Safari kortárs művészeti vásáron mutatták be. 2015-ben a budapesti Deák Erika Galéria észrevette, és csoportos kiállításra hívta meg, ahol Andrea kapcsolatba került több neves magyar festőművésszel, akikkel azóta is szoros kapcsolatot ápol.
Andrea munkáiban új irányt vett, hiszen az absztrakt festészet nemcsak a művészet, hanem a virtuális és kozmoszi világok közötti kapcsolatokkal is kezdett foglalkozni. Képein a színes formák a sötétszürke háttér előtt új dimenziókat képviselnek. Munkásságát a Deák Erika Galériában február 12-én nyíló önálló kiállítása keretein belül fognak bemutatni, ahol bemutatja acélcsövekből készült szobrait is, amelyek a köztes állapotokról és térbeli lehetőségekről szólnak.
