A Fidesz utóéletének kihívásai
A Fidesz utóhadának kreatív képzelőereje nyilvánvalóan csorbát szenvedett a legutóbbi választási vereség következtében. Bár a választást követően a párt vezetői megújulást ígértek, a valóság azt mutatja, hogy a retorikájuk nem sokat változott. Gulyás Gergely békülékeny megnyilvánulásai ellenére is távol állnak a kulturált élményektől. Az olyan kijelentések, mint Kiszelly Zoltán „a Tisza Párt egy lufi” megjegyzése, vagy Borvendég Zsuzsannának a parlamentben egy gyermekkórus szerepeltetését „politikai pedofíliának” nevező szavai, bármilyen kedvező szándékkal is, egyszerűen csak ostobaságoknak tűnnek, amelyek inkább kárt okoznak, mint érvet szolgáltatnak.
A most búcsúzó rezsim propagandistái a „poloska kormány” kifejezés használatával próbálják uszítani híveiket, miközben azt sugallják, hogy a választási vereséget az ellenzék gyűlöletkeltése vagy egy sikertelen kampány okozta. Közben Orbán Viktor, mintha a valóságérzékét teljesen elvesztette volna, azt próbálja hangsúlyozni, hogy kormányzása „Magyarország utolsó száz évének legsikeresebb korszaka volt”, amely kijelentés erőteljes vitákat kavarhat.
A hatalomtechnikai szempontok azonban a győztes ellenzék oldalán is racionális igazságokat hordoznak. Az olyan állami vezetők, mint Sulyok Tamás, akiket a bukott párt elvtelen kiszolgálásával vádoltak, ebben az új politikai kontextusban senkinek sem szabadna lemondania. Az ellenzék kénytelen a Tiszát a kétharmados törvények és alkotmánymódosítások segítségével kérdőre vonni, amelyeket maguk is alkalmaztak, így biztosítva az ellenfél által ott hagyott pozíciókat. Ez végső soron előny elősegíti a másik felet, a tanulság pedig egyértelmű: talán bölcsebb lett volna néhány Fidesz vezetőt „béna kacsa” állapotban hagyni.
A változás folyamata, az új politikai légkör megteremtésére tett kísérletek nem csupán a vereséget szenvedett oldalon tapasztalhatóak. Magyar Péter, első sajtótájékoztatóján, már ellenzéki szereplőként találkozott azzal a helyzettel, hogy az új kormányhoz közel álló média képviselői kérdezhették. Az új miniszterelnök sem tudott még eltérni a néha ironikus, máskor viszont indokolatlan agresszív beszédstílusától, aminek következtében a közvélemény-kutatási számok ugyan őt igazolják, de az ellen-agresszív reakciók igazán képesek megkérdőjelezni ezt a látszólagos támogatottságot.
Bár ezek az új tendenciák még nem elég stabilak – hiszen a legutóbbi sajtótájékoztatók során az új ellenzék már több kérdést tehetett fel, mint az első alkalommal –, mindez arra utal, hogy a kormányváltás után remélt legfontosabb változások, a közélet modernizálása, egy barátságosabb és őszintébb politikai atmoszféra megteremtése, amely képes lenne felpezsdíteni a társadalmi hangulatot és az emberek életkedvét, még mindig bizonytalan. Enélkül sem a társadalmi megbékélés, sem a gazdasági fellendülés nem lehetséges. Egy élhető ország megteremtéséhez nem elegendő csupán a szándék, a szakmai tudás, a pénz vagy a szerencse; egészséges közélet és színvonalas közbeszéd elengedhetetlen a fejlődéshez.
