A kormányzati stratégiák árnyékában: valós lépések vagy üres retorika?
Az Orbán-kormány 15 éves időszaka alatt számos olyan társadalmi problémával szembesült, amelyek kezelését az elmúlt években látszólag prioritásként jelölte ki. Most a drogellenes küzdelem került a figyelem középpontjába, de vajon van valódi szándék a szavak mögött, vagy ez is csak egy újabb politikai színház? Az alaptörvény módosításával kapcsolatos bejelentés, miszerint rögzítenék a kábítószer-használat tilalmát, harsány hangot adott a témának, ám a gyakorlati háttér, az intézményi és szakmai támogatás továbbra is hiányzik.
Politikai deklaráció kontra gyakorlati megvalósítás
Gulyás Gergely miniszterelnökségi vezető bejelentése, amelyben az alaptörvénybe foglalnák a drogtilalmat, kérdéseket vet fel nemcsak a megvalósítás, hanem a szándék valódiságával kapcsolatban is. Sárosi Péter, a Drogriporter szerkesztője példátlan jelenségként tekint az alkotmány „üzenőfüzetként” való használatára, rámutatva, hogy ekkora horderejű társadalmi problémákat nem lehet pusztán jogszabály-módosítással megoldani. Az intézményi háttér hiánya éppannyira szembetűnő, mint az ezzel kapcsolatosormányzati passzivitás az elmúlt évtizedben.
Ki az új kormánybiztos, és mit képvisel?
Horváth László neve került előtérbe, mint az újonnan kinevezett drogellenes kormánybiztos. Az eddigi pályafutása azonban nem árulkodik releváns szakmai tapasztalatról a témában. Horváth korábban a gyöngyöspatai szegregációs ügy kommunikációjával hívta fel magára a figyelmet, viszont eddigi aktivitása a narkotikumok elleni küzdelemben leginkább általánosított, erőtlen kijelentésekben merült ki. A valódi szakmai felkészültség megléte továbbra is kérdéses.
A múltat építették le, a jövőt zárolják
2010-ben még létezett egy szervezett, intézményi szinten működő drogkezelési rendszer Magyarországon, amelyet mára fokozatosan felszámoltak: megszűnt a drogkoordináció, eltűntek a megfelelő pályázati rendszerek, és a drogstratégia is lekerült a napirendről. Sárosi Péter szerint a kormánytörekvések most inkább arra próbálnak koncentrálni, hogy eltereljék a figyelmet a korábbi mulasztásokról, miközben úgy állítják be a helyzetet, mintha nem ők irányították volna az elmúlt másfél évtizedet.
A szakma mellőzése: tükörkép a kormányzati attitűdről
A droghelyzet kezeléséhez szükséges források, szakértői konzultációk, valamint intézményi háttér felépítése továbbra is ismeretlen fogalom a kormány számára. Nem véletlen, hogy a szakmai közösségek felháborodottak. Sárosi Péter tapasztalatai szerint a civilekkel és szakemberekkel való konzultáció teljes hiánya arra utal, hogy a kormány valójában nem törekszik fenntartható és hatékony drogstratégia kidolgozására. Ehelyett a döntéshozatal szimbolikus és kirekesztő, miközben az érintett területek összefogása nélkülözhetetlen lenne egy valódi megoldás kidolgozásához.
Társadalmi állapotok és paranoia
A drogellenes harc kapcsán bejelentett „rendőri hajtóvadászat” olyan retorikai stratégia, ami inkább a társadalom megfélemlítésére és a problémák kriminalizálására összpontosít, mintsem a problémák valódi gyökereinek feltárására. Az, hogy a marihuána dekriminalizálásához mostantól kétharmados többségre lenne szükség, csak tovább növeli az érintett kérdések politikai manipulálhatóságát.
Mi maradt a drogstratégiából?
A kormányzati programjainak vélt hiánya mellett az ország kábítószer-fogyasztási statisztikái aggasztó üzenetet közvetítenek. Egy nemrégiben végzett felmérés szerint minden harmadik magyar már legalább egyszer kipróbálta a marihuánát. A droghelyzet nem várhat további szimbolikus lépéseket vagy üres gesztusokat; itt az ideje, hogy az Orbán-kormány végre kilépjen a zárványosító politikai narratívák mögül, és szakpolitikai alapon kezelje Magyarország komoly társadalmi kihívásait.
Forrás: nepszava.hu/3270648_drog-magyarorszag-strategia-szandek-hiany
