Sztrájktanya, Bosszú és Kocsmaháború az Erzsébet Királyné Útján
A ceglédi vasútvonal pályájának látványában, balra a Városliget, jobbra pedig Herminamező lenyűgöző képe terjed elénk, ahol az egyik különleges épület, a tornyos, hagymakupolás épület rejtélyt állít a történészek elé. A Fortepan archívum fényképei segítségével feltárul a múlt, amely által hiteles információk birtokába jutunk, hiszen az itt található épületek és helyszínek jelentősen formálták Budapest szociális- és kulturális életét.
Az érdeklődők számára, akik a Trieszti nő vendéglő történetére kíváncsiak, egy meglepetés vár: a XIX. században alapított kertvendéglő, melynek népszerűsége a munkásmozgalom megerősödésével csak fokozódott. Az 1884 óta fennálló helyszín, amelyet Lieber Salo, az alapító vendéglős irányított, nemcsak a nassolás és a sörözés színtere volt, hanem a munkások összejöveteli pontja is, ahol a társadalmi jogokért folytatott küzdelmek is zajlottak.
A Trieszti Nő Múltja és Híre
A Trieszti nő vendéglő, amelyről a helyi szaksajtó is megemlékezett, gyorsan népszerűvé vált: lehetőség nyílt itt rendezvények, bálok, koncertek és egyéb szórakoztató programok lebonyolítására. Ma már nehezen elképzelhető, de a Trieszti nő kerthelyisége egyszerre 3000 látogatót tudott fogadni, akár zenés estekkel tarkítva a vendégek szórakoztatását. Megdöbbentő, hogy egy krigli sör ára idővel 10 krajcárról 14 fillérre emelkedett, miközben a hely társadalmi szerepe csak nőtt.
A kertvendéglő a magyar munkásmozgalom egyik központi helyévé vált, ahol a szakszervezetek és mozgalmak gyülekeztek, lehetőséget adva a munkásoknak az összefogásra. 1906-ban Lieber Salo így hirdette a Trieszti nőt: „Az első és legnagyobb kerthelyiség összejövetelek és népgyűlések számára; az első és a Városliget legnagyobb sztrájktanyája.” Ez az üzenet jól tükrözte az intézmény mindennapi életének jelentőségét.
Tárgyi bizonyítékok és konfliktusok
Ahogy a város fejlődött, úgy a Trieszti nő sorsa is változásokon ment át. Az 1900-as évek elején, amikor a város villamosvonalat létesített a Mexikói úton, Lieber Salo gondoskodott arról, hogy az ő tulajdonában lévő telek ne szenvedjen mezőgazdasági hátrányt. Az Erzsébet királyné útján található telek azonban, ahová a tornyos villa épült, szörnyű konfliktusokhoz vezetett a helyi üzletemberek között, amikor azokat kisajátították.
Nickl Ignác, aki a villa tulajdonosa volt, csődbe ment, és házát elárverezték, így Neumann Jakab vásárolta meg, aki korábban Lieber Salo üzletvezetője volt. Ez a szál bonyolult viszályokhoz vezetett, amelyek középpontjában a Trieszti nő jogai és a hamiskártyás botrány állt. Neumann téves döntéseivel és a Liszt Ferenc Képzőművészeti Akadémia egykori vendéglátójának elmarasztalásából fakadó bonyodalmak tovább nehezítették a helyzetet, és az események sora végül a vendéglő bezárásához vezetett.
Visszatekintés a Múltba
A Trieszti nő ma már csak emlék, ahogyan a helyén álló épület is eltűnt a történelem szeleben. Az 1944-es levegőfelvételeken még látható volt a vendéglő, amely végül az ostrom során elpusztult, romjai pedig a későbbi Vadászkert néven ismert helyszínt adták.
A régi nagyság már a múlté, de a Trieszti nő hírneve és kulturális öröksége a mai napig él, példázva a közösségek összefogásának és szórakoztatásának fontosságát. E múlt emlékét őrizve, a jövő generációinak is tanulságos történettel szolgálhat a helyi hagyományok folytatására.
