„Növényzet vagyunk egymás fejében” – Beszélgetés Jónas Reynir Gunnarssonnal
A Kortárs izlandi irodalom egyik izgalmas hangjaként számon tartott Jónas Reynir Gunnarsson legújabb regényében, Az erdő halála című művében foglalkozik a gyásszal, klímaszorongással és az atomháborúval. A könyv személyes történetekkel vegyíti a biológia és a neurológia elemeit, bemutatva a társadalmi és érzelmi összefüggéseket. Gunnarsson budapesti látogatása alkalmával mesélt pályafutásáról és a regénye mögött húzódó inspirációkról.
Kezdetek és véletlen egybeesések
Gunnarsson karrierje rendhagyó módon indult, hiszen három könyvét is egyidőben adta ki. Azt állítja, hogy mindez véletlenül történt, mivel csupán egy kis verseskötetet szeretett volna publikálni, amikor váratlanul elkészült a regénye is. Mindezek mellett egy pályázaton is nyert, ezzel felerősítve a figyelmet első műveire. „Amikor az első műveidet publikálod, sokkal nehezebb felkelteni a figyelmet, de három könyv kiadása esetén ez sokkal könnyebb” – mondja a szerző.
A költészet és próza közötti különbségek
Gunnarsson úgy véli, hogy a költészet és a próza világai teljesen eltérnek egymástól. „A narratív regények írása egyfajta produktív neurózist jelent számomra, hiszen elképzelem a párbeszédeket és a legrosszabb forgatókönyveket” – magyarázza. A szereplők és a történetek közötti összekapcsolódás során felfedezi a neurológia mélységeit. „Amikor meghalunk, bizonyos idegsejtalakzatokat hagyunk magunk után az ismerőseink agyában. Növényzet vagyunk egymás fejében.”
Személyes ihlet és társadalmi üzenetek
A könyvben megjelenő történetek a származásából és a gyermekkori élményeiből táplálkoznak. Gunnarsson egy kis izlandi faluból származik, ahol családjának saját erdője van. A könyv cselekménye valós események köré épül, például a második világháború idején történt tragédiákra. „A személyesség a könyv szereplőire is vonatkozik, akiket jól ismerek, és akik az én életemből merítettek ihletet” – teszi hozzá.
Modern izlandi társadalom bemutatása
A regényét gyakran a modern izlandi társadalom portréjaként emlegetik, azonban Gunnarsson hangsúlyozza, hogy nem célja társadalmi üzenetek közvetítése. „Azt hiszem, hogy az izlandi kultúra csupán a csomag része, én inkább a szöveg érzelmi aspektusaira koncentrálok” – mondja. A regényei révén érdekes megvilágításba helyezi Izlandot, de a lényeg számára az érzelmek kifejezése.
Grafikák és csend a könyvben
A könyvben különféle grafikák és rajzok is megjelennek, amelyek Gunnarsson szándéka szerint segítenek a csend megteremtésében a szöveg folyamán. „Ezek a firkák kísérleteim voltak arra, hogy megtörjem a regényről alkotott szabályokat. Az olvasó a gondolatok áradatában ragad, és amikor átlapoz egy rajzot, hirtelen elérkezik a csend pillanata” – fogalmazza meg a szerző. Ez a megközelítés új dimenziót ad a regény élményének.
A főszereplő fa-azonosítása
Gunnarsson a főszereplő fáit gyakran a szüleivel azonosítja. Úgy döntött, hogy a vörösfenyőt választaná, mivel annak tűlevelei puhábbak, és az év folyamán hullatja azokat. „Személyesen is kapcsolódom hozzá, hiszen ezek a fák a család részét képezik, és én is lágyszívű vagyok” – meséli a szerző, aki ezzel egy mélyebb érzelmi kötődést is kifejez a természethez.
A jövő és az írói pálya
Jónas Reynir Gunnarsson, aki 1987-ben született Reykjavíkban, kreatív írást tanult az Izlandi Egyetemen, majd 2017-ben debütált három könyvével. Azóta további munkák mellett Az erdő halála című regénye jelölést kapott a 2021-es Európai Unió Irodalmi Díjára is. Gunnarsson írásai nem csupán szórakoztató olvasmányként, hanem fontos társadalmi és érzelmi üzenetek közvetítőiként is értelmezhetők.
Forrás: nepszava.hu/3307359_novenyzet-vagyunk-egymas-fejeben-jonas-reynir-gunnarssonnal-az-erdo-halalarol
