Szilveszteri Misztérium
A szilveszter az az éjszaka, amikor a világ a sarkaiból kifordul, és minden lehetőségünk megnyílik. Gyermekkoromban ezt a napot vártam a legjobban, mivel éjfélig fel tudtam maradni a testvéreimmel. Családunk megengedte magának ezt a szabadságot, bár nagyjából 14 éves koromtól még mindig 9-kor ágyban kellett lennem. Emlékszem, az első alkalom, amikor 18 évesen nem aludtam otthon, az egy szilveszteri buli miatt volt, amit már szinte messiásként vártam. Ma is érzem azt a bizsergést: jó dolog volt gyereknek lenni, nem kell komoly döntéseket hozni, csak a bulizásra koncentrálni.
A szilveszter éjszakáján a tévében az „Az idő urai” című magyar filmet vetítették. Fekszünk az ágyban, veszekedünk arról, ki hova kerüljön, és végül háromnegyed tizenkettőkor elalszunk. Évek múlva is emlékezni fogok arra az érzésre, hogy akkor nem tudtam megnézni a filmet, hiszen abban az időben csak két tévécsatorna létezett és hétfőn semmilyen műsor nem volt. Számtalan évet kellett várnom ahhoz, hogy végre láthassam azt a filmet.
A lakótelepen hatalmas petárdadurrogás hallatszott; valaki mellénk dobott egy hanggránátot, annyira nagy volt a robbanás, hogy néhány másodpercig vaksötétségben pislogtam. Ez a hatalmas robbanás évekig beszédtémát szolgáltatott nekünk, hiszen senki sem látta előtte, ilyet csak Nyugatról hoztak.
A szomszédban egy szilveszteri buli zajlott, ahol a házmester, Dinó élettársa, aki körülbelül 170 kiló lehetett, olyan hangosan énekelt, hogy semmi mást nem hallottunk. Néhány sör és egy fél liter tömény már elég volt ahhoz, hogy a mulatság elérje csúcsát. Dinó később híressé vált, amikor egy őrjöngő sofőr autójának kerekeit bajonettel vágta körbe.
Szüleim bulit rendeztek, aminek rengeteg barátjuk is részese volt, érdekes módon nagybátyám felesége, Julcsi is Budapestről érkezett az alkalomra. Emlékszem, az a gyereksarok rengeteg édességgel és üdítővel volt tele, a falnál ott a tévé, amelyet egész éjjel néztünk. Julcsi, a főorvos lánya, sziporkázó humora és különleges intelligenciája miatt mindig is érdekelt minket. Emlékszem, hogy miközben a sötét szobában ültünk, sosem akart kimenni, az éjszakát a kabarékkal és a filmekkel töltöttük, míg én és a testvéreim a kalandjainkról ábrándoztunk.
Felnőtté válás és Bulik
A Dobó téren egy banda körbevett, valami félreértés alakult ki egy petárda miatt. Egy barátom tanácsára próbálkoztam a főnököt lefogni, de végül egy pofont kaptam. Az incidens után csak arra emlékszem, hogy a hóban feküdtem, és körülöttem zúgtak a kiabálások. Másnap anyám szomorúan nézte a fejemen lévő duzzanatot, míg én az esetre gondoltam az azóta történt tragédiák kapcsán.
Egy idő után a buli már nem úgy zajlott, ahogy gyermekként elképzeltem: Pesten a Darshan caféban technopartin vettem részt az egyetemi barátaimmal, ahol alkoholmentes sört ittam. Józanul is élveztem a szilveszteri hangulatot, ami igazi úttörő élménnyé vált számomra. A január harmadikán írt vizsgán az évfolyam 85%-a megbukott, és én voltam az egyik, aki sikerült, hiszen pont az este alatt már elkezdtem tanulni.
Párizsban fekszem a földön a hálózsákomban, és a templom szemeteséből kivett gyertyacsonkok világítják meg a kis szobámat. Olyan különleges élmény, hogy itt is átélhetem a szilveszter varázsát, még ha nem is cigány bálban, hanem egyedül tanulva.
Brüsszelben, gyerekekre vigyázva, a petárdák zajára ébredtem, és egyből eszembe jutott a szeptember 11-i események következménye. Hogyan lehet ez? A világunk a szilveszter éjszakákon felnőtté válik, de én itt ülök, és várom, hogy elmondjam a gyerekeknek: mindezek mögött egy elmondhatatlan történet rejlik.
A roma fiú, aki az utolsó budapesti vonaton mellém ült, szórakoztató kalandokat mesélt nekem, míg a kalauz a peronon fújta a trombitát. Később egy diszkóban találkoztam Ritával, akivel együtt nevettünk az éjszakai kalandjainkon.
Így egy szilveszter éjszakán Edinburghban, a rakéták süvítésével a háttérben azt tapasztaltam, hogy a világ különböző részeiről érkező emberekkel együtt élhetjük meg a bulik varázsát, még ha az események elérhetetlenek is. A házibuli során felfedeztem, hogy számomra mi a legfontosabb: barátságok, tartalmas kapcsolatok és a közösségi élmények egy olyan világban, ahol az illúziók folyamatosan eltűnnek, csak a számok maradnak. De talán éppen ez az, amiért érdemes még ünnepelni az utolsó napokon.
Most olvasva a klímaváltozás statisztikáit, már nem várom a szilveszterezést úgy, mint régen. Talán itt a gond: elvesztek az illúziók, és csak a számok maradtak. Az ismeretlen izgalma talán elmaradt, de a felnőtté válás kusza útján hátra kell nézni, és megérteni a múltat, a rágondolásokat, amik formálták a jelenünket.
Forrás: nepszava.hu/3306315_szilveszteri-miszterium
