Tina Turner szobra: Az esztétika mélypontja?
A közterek csúf alkotásai egyre szaporodnak, főként amikor a megrendelők képtelenek reagálni az elhibázott művekre. Az elmúlt években számos művészeti alkotás vált a negatív kritikák céltáblaívévé. A legfrissebb példa, ami tényleg sok kérdést felvet, Tina Turner emlékére készült szobor, amely Brownsville-ben, a szülővárosában áll, és amelyért elmondhatjuk, hogy méltó emléket állít a 2023-ban elhunyt énekesnőnek, ha figyelmen kívül hagyjuk a tervező, Fred Ajanogha ambícióit.
A művész törekvése három fő elemre épült: a rugalmasságra, a mozgásra és a nőiesség erejének kifejezésére. A szobor haját oroszlán sörényéhez hasonlította, míg a mikrofont tartó kezének egy ujja a magasba mutatott, szimbolizálva, hogy Tina Turnerből csak egy van. Azonban az eredmény, ami végül született, több kritikus szemében nem más, mint egy háromméteres karikatúra, melynek vizsgálatakor az a legjobb hír, hogy az énekesnő nem volt tanúja saját emlékének meggyalázásának.
A kritikák, mint a „sisakszerű lobonc” vagy a „méltatlan torz mosoly”, csak a jéghegy csúcsát jelentették. Az elmúlt évek során számos hasonlóan csúnyácska szobor is megjelent a művészet világában, mint például Lucille Ballé, akit 2009-ben állítottak fel szülővárosában, ám azt is le kellett cserélni 2016-ban, miután a városvezetés megérett a változtatásra. Ronaldo mellszobra is megérdemelt volna egy felújítást, hasonló sorsra jutva, miután a művész a hónapok során kétszer is próbálta javítani a torzszobrot.
Ezek a gyatrán megformált alkotások számos kérdést vetnek fel, kezdve az esztétikai élménytől, a megrendelők felelősségén át egészen az alkotók tehetségéig. Még mélyebb problémák rejlenek a torz mosolyok mögött: ezek az emléktáblák egy újabb generációs mércéje lehetnek a művészi értékeknek. Akár évezredekkel ezelőtt is; a híres Honoré de Balzac-szobor esetét idézhetjük, amelyet a modern portrészobrászat előfutáraként emlegetnek, ám amely az 1800-as évek végén cseppet sem aratott osztatlan sikert.
A reneszánsz időszak mesterének, Michelangelo-nak is meg kellett küzdenie kritikákkal a műveinek idealizálásával kapcsolatban, hiszen a korabeli közönség, ahogy volt olyan is, aki a bús mesélők által kreált képekre is úgy tekintett, mint tiszteletteljes alkotásokra. A felesleges szexualitás vádja is felmerült nem egyszer, mintegy némely szobor esetén, amelyeket kivételes elismerés övezett, mint Rodin Victor Hugo ábrázolásánál.
Tina Turner szobrának készítője, Fred Ajanogha, a fent nevezett alkotók jogához és terhéhez hasonlóan egy marandó emléket kívánt állítani. Viszont a kényszer, hogy „nem is hasonlít” a valósághoz és a szépséghez, rámutat arra, hogy a megrendelő, ez esetben Brownsville városvezetése, szégyenkezhet, amikor a szoborra néz. Bill Rawls, a polgármester nyilatkozata is megkérdőjelezheti a büszkeség érzését a felavatás után: „évek óta tartó szándék valósult most meg” – mondta.
Az utókor fogja eldönteni, hogy az ilyen alkotások valóban méltóak-e a művészet nevében. Lucille Ball szobrát hat évvel később cserélték le, miközben Turner emlékét talán már most is elfeledték. A szobrászat nem csupán az esztétikáról, hanem az emlékek rögzítéséről is szól, és ha ezek a rögzített képek botrányosak, mit mondhatunk a megrendelők felelősségéről?
Forrás: nepszava.hu/3300661_szobor-alkotas-tina-turner-kozterek
