Szimbolikus érzéketlenség: Emlékezet és politika a jelenben
Van egy idős hölgy, N., aki több mint kilencven éves, és a gyerekkori barátom édesanyja. Gyermekkorában túlélte a leningrádi blokádot, élete legborzalmasabb emberi történetei közé tartozó eseményekkel nézett szembe. Évtizedekkel ezelőtt feleségül ment egy holokauszt-túlélő orosz illetőségű magyar diákhoz, aki Szovjetunióbeli részképzésen tartózkodott. A történelmi múlt, amelyről beszél, a fiatalabb generációk számára mára talán elvesztette az érthetőségét, hiszen a közelmúlt politikai eseményei olyan rémületeket vélekednek, amelyek már nem hangsúlyozzák eléggé a múlt tanulságait.
N. Magyarországra kerülve orosz szakos diákokat tanított, és minden nyarát a Szovjetunióban töltötte. Fiával azóta is oroszul beszél, akcentusa pedig több mint hetven év elteltével is friss, mintha csak tavaly érkezett volna Budapestre. Politikai vitáktól távol maradt, életét inkább az orosz követség évenkénti fogadása köré építette, amelyet a leningrádi blokád túlélőinek szerveztek. A fogadások során mindig megbecsüléssel fogadták. Amikor azonban elérkeztek az újabb politikai feszültségek, N. a követségnek írt egy e-mailt, amelyben kijelentette, hogy nem kíván részt venni többé a rendezvényeken, amíg orosz katonák jelen vannak Ukrajna földjén.
E döntése mögött álló indítékok egyértelműek; tudatában van a sorsának, a múlt fájdalmának, és ennek tudatában cselekszik. Amikor elismerésem fejeztem ki a döntése miatt, meglepődött. Szelíd természete nem engedett helyet más lehetőségeknek; számára az egyértelműség a becsületességhez tartozik.
Egy másik oldalról nézve viszont úgy tűnik, mintha a politika elkerülné az emlékezet kérdését. Például felmerült javaslat, miszerint Navalnij nevét kellene adni a Bajza utcai metrómegállónak, amely éppen az orosz követséggel szemben áll. Bár a névadás szimbolikus, mégis erőteljes üzenetet közvetítene a kalandvágyó látogatók felé, hogy Budapesten, a NATO-tag országban, egy ellenzéki vezetés alatt, a szabadság értékeit hangsúlyozandó.
Érdekes csavar, hogy a közlekedési szakmai érvek hangoztatása mögött sokszor a tényleges szándék megszületésének akadálya bújik meg. Sokan argümentálnak azzal, hogy a megálló átnevezése zavaró lenne a közlekedési táblákon, a tájékoztatás biztonsága miatt. De a gyakorlatban számos lehetőség rejlik, hogy a fenntartható és szimbolikus lépéseket megtehessék, akár a bajza utca közelében lokalizálva az emléket.
Oroszország fellépése, amely a kontinens különféle népeinek autonómiáját és biztonságát is fenyegeti, ma a legfontosabb kérdések egyike. A helyi politikai színtéren zajló reakciók gyakran cinikus kommentárok, amelyek elnagyoltan közelítik a legfontosabb ügyeket. Budapest városának megannyi értéke mellett a fideszes döntéshozatalok sajnos nem biztosítanak teret a történelmi emlékezetnek, a felelősségnek és a múlt tanulságainak.
Október 23-án, amikor éppen az orosz követség mellett álltam, Magyar Pétert hallgattam, aki a nemzeti megbékélésről beszélt. Miközben a politikai bűnözők felelősségre vonását emelte ki, ironikus az időzítés, hiszen a fideszes kormány még mindig a történelmi bűnök eltakarására összpontosít. A jövő érdekében elengedhetetlen, hogy nyíltan és transzparensen beszéljünk a történelem valódi mivoltáról, és fontos, hogy a „Kelet vagy Nyugat?” kérdés megválaszolásában ne maradjon kétség. A Nyugat választása immár nem csak politikai, hanem morális kötelezettség is, amelynek minden cselekedetébe be kell építeni a múlt fájdalmát és emlékét.
A fenti esetben a politikai közösségnek erkölcsi felelősséget kell vállalnia a történelmi igazságok időben történő tisztázásáért, mert különben a jövő generációi nem tanulhatnak a külpolitikai dilemmákból, és hasonlóságaikba ütközve meglehetősen nehezen találnák meg helyüket az egyre bonyolultabb nemzetközi színtéren.
A szerző egyetemi tanár.
Forrás: nepszava.hu/3300282_szimbolikus-erzeketlenseg
