Az Emlékek Súlya
A szavak, akár árnyak, kísérnek minket életünk során, és sok esetben fojtogató nyomást gyakorolnak a tudatra. A gyermekvállalás utáni időszakban a „kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondattal kellett szembenézni, amely könnyedén a falra mászik, ha az ember nem figyel. Az iskolás éveim alatt pedig találkoztam a „a tojáshéj még ott van a fenekeden” kifejezéssel, ami a kamaszkori felfogásom szeszélyességére mutatott rá. Tizenhét évesen a tudásom még csekély volt, de épp elegendő ahhoz, hogy legalább a saját határaimat érzékeljem.
Évszázadok Változása
Az élet fordulópontjai sorozatban követik egymást. Először a sikeres felvételi után behívattam katonának. A keretet adó, mindenre kiterjedő életmódom egy szöges ellentéte volt ennek az új kezdetnek. Mivel értelmiségi háttérből származtam és a könyvek világában éltem, a katonai élet úgy tűnt, mint egy kemény és idegen világ, amely messze állt tőlem. Nem lehetett könnyű eset: lázadtam, fociztam, vitáztam, mindenütt kerestem a kihívásokat.
Levelek és Képességek
A katonai élet monotonitásából a levelek nyújtották a menekülést. Kevesen írtak nekem, de ezek az eszmecserék felemelőek voltak. Apám írásai kiemelkednek ezek közül, mivel ő, bár hallgatag volt, leveleivel egy egészen más dimenzióba nyitott be. A sokoldalas, gondosan megfogalmazott üzenetekben bontakozott ki előttem egy eddig ismeretlen személyiség. Az írásaiból olyan mélységek és érzelmek mutatkoztak meg, amelyeket soha nem tudott volna szóban kifejezni. A távolság a szavak erejét emelte ki.
Az Írás Művészete
Levelei önálló műalkotások voltak, míg az én válaszaim falba ütköztek. Mégis, az írás mikéntje egy belső ajtót nyitott meg bennem. Az írás nem csupán kommunikáció, hanem lélekformáló folyamat! Ugyanaz az áramlás, amely közöttünk zajlott. De a katonaság egy másik világ volt, ahol az érzések nem voltak annyira kifejezhetők.
A Felfogás Határai
„Mit lehet annyit írni? Nem történik itt semmi!” – süvöltötte a szakaszvezetőm, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Az élet sokszor megfakult, mégis minden egyes pillanatban hatalmas tartalmak formálódtak. És bár a szavak szélsőségesek lehetnek, a mögöttük lévő érzések és tartalmak végtelenek maradnak.
Forrás: nepszava.hu/3296980_mit-lehet-annyit-irni
