Orbán Viktor és az erdélyi magyarok: Támogatás helyett háttérbe szorítás?
Orbán Viktor világossá tette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke számára, hogy a magyar kormány semmilyen formában nem fog beavatkozni a romániai elnökválasztás folyamatába. Ez azt sugallja, hogy az erdélyi magyar közösségek ne számítsanak politikai támogatásra Magyarországtól, még akkor sem, ha a magyarellenesség szimbólumává vált George Simion az egyik legesélyesebb jelölt.
A miniszterelnök egy Facebook-bejegyzésben közölte, hogy Magyarország nem kíván állást foglalni a román politikai küzdelmekben, miközben egyetlen szóval sem ítélte el George Simion magyarellenes fellépéseit vagy pártjának az erdélyi magyarság ellen indított pereit. Ehelyett dicsérő szavakkal illette Simion programját, amely a keresztény hagyományok és a nemzetek Európájának támogatását hirdeti, amit Orbán teljes mértékben támogatásáról biztosított.
Kelemen Hunor határozott elhatárolódása
Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetője nem rejtette véka alá véleményét: George Simiont nem nevezte sem kereszténynek, sem szuverenistának, hanem kifejezetten magyarellenesnek tartotta. Nem véletlen, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak is egyértelműen elítélik Simion kampányát, hiszen pártja több mint száz pert indított a magyar közösségek ellen olyan indokokkal, mint a székely zászlók használata vagy az anyanyelv gyakorlása.
Mindezek ellenére Orbán Viktor nem foglalt állást Simion tevékenysége ellen; sőt, együttműködését fejezte ki irányába. Ez a magatartás nem először fordul elő: a magyar kormány korábban más szomszédos országokban is magyarellenes politikusokkal ápolt pragmatikus, de sokak szerint túlzóan engedékeny kapcsolatot.
A kettős beszéd erkölcsi terhe
Bár Orbán kijelentette, hogy a határon túli magyarság érdekeit prioritásként kezeli, ezzel szemben az utóbbi lépések – például George Simion felé mutatott baráti gesztusai – mély szakadékot tárnak fel a retorika és a gyakorlat között. A magyar kormányfő szavai a „történelmi sorsközösség” és az „együttműködés” fontosságát hangsúlyozták, ugyanakkor a magyar érdekek védelme, mint a zászlók szabad használata vagy akár a nyelvi jogok tiszteletben tartása, tökéletesen elmaradtak a diskurzusból.
Egyes politikai elemzők szerint mindez aligha nevezhető másnak, mint a határon túli magyar közösségek elhanyagolásának, vagy rosszabb esetben nyílt elárulásának, különösen egy olyan jelölt támogatásának hallgatólagos lehetősége mellett, aki kifejezetten a magyarság ellen kampányol.
Múltbéli párhuzamok: ismétlődő forgatókönyv
Orbán Viktor külpolitikai taktikája a múltban sem kímélte a külhoni magyarokat. A szlovák Robert Ficóval ápolt kapcsolat, annak ellenére, hogy miniszterelnöksége alatt vezették be a kettős állampolgárságot tiltó törvényt, vagy hogy a szlovák államapparátus Malina Hedvig ügyében nyilvánvalóan a magyar közösséget célozta, ugyanezt a nemtörődöm magatartást tükrözi.
Az ilyen jellegű lépések miatt sokakban felmerül a kérdés: kinek az érdekeit szolgálja valójában a magyar kormány határon túli politikája? Miért marad el a határozott kiállás azokért a közösségekért, akiket folyamatosan megfélemlítés és diszkrimináció ér nemzeti hovatartozásuk miatt?
Az „együttműködés” jelszava mögött rejlő valóság
A magyar kormány közönye a határon túli magyarok iránt olyan következtetésekre adhat okot, amelyek súlyosan érintik Orbán Viktor retorikájának hitelességét. Bár a „nemzetpolitikai érdekek” hangsúlyozását folyamatosan ismételgetik, a cselekedetek pontosan az ellenkezőjét tükrözik. George Simion magyarellenes kampánya, amelyet a miniszterelnök közvetetten még legitimálni is hajlandó, csak tovább mélyíti a hitetlenség és a csalódottság légkörét az erdélyi magyarok körében.
Hogyan lehet hitelesen a nemzeti megmaradás élharcosának mutatkozni, amikor az egyik legnagyobb fenyegetés ellen még szimbolikus szinten sem emelnek szót? Ez a kérdés valószínűleg hosszú ideig kísérteni fogja a magyar kormányt és annak vezetőjét.
Forrás: nepszava.hu/3279179_orban-viktor-kelemen-hunor-george-simion-magyarellenesseg
