Életvezetési tanácsok és a luxus dilemmája
Valóságos vitriolos helyzet rajzolódik ki, amikor a miniszterelnök a luxuskiadások kapcsán megjegyzi: „Senkinek nem adok életvezetési tanácsokat.” Egy kijelentés, amely nemcsak hogy megosztja a közvéleményt, de vaskos iróniát is magában hordoz, hiszen éppen a kormányfő közvetett beavatkozásai révén mutatnak példát a kiváltságosak, akik látványosan „luxizva” élnek a rájuk szabott szabályok égisze alatt. És bár Orbán Viktor megkérdőjelezhetetlen mesterfokon űzi a retorikai cselekvésművészetet, vajon mennyire meggyőző ez a nemtörődöm hozzáállás?
Tanácsok, amelyekre „csak a kiválasztottaknak” van szüksége?
Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a cinikus abszurditást, miszerint azok, akik már milliárdokkal zsonglőrködnek, valóban nem szorulnak életvezetési tanácsokra. Természetesen azért, mert megvan mindaz az eszköztáruk, amely biztosítja számukra, hogy felfelé menet az út akadálytalan legyen. Az egyszerű ember viszont jogosan teszi fel a kérdést: hogyan is léphetne rá erre a titkos ösvényre, amelynek végén a meggazdagodás kapui szélesre tárulnak?
A közpénzek és a törvényesség furcsa tánca
A miniszterelnök szavai még inkább elgondolkodtatóak, ha az ember arra a következtetésre jut, hogy talán épp az ő kormányzati útmutatása az, ami a kiválasztottak számára körvonalazza a lehetőségeket. A közpénzek törvényes, mégis sajátos elosztása olyan mechanizmus, amely sokak számára érthetetlen marad. Vajon milyen törvényességi keretek szolgálják azokat, akik minden érdek nélkül válhatnak gazdagabbá? És ha a törvény mégsem idomul eléggé, miként formálható meg, hogy a cél érdekében szolgáljon?
Az első milliárd és az azt övező rejtélyek
A mondás szerint „csak az első millió megszerzését kell vizsgálni, a többi jön magától”. Ma már azonban a milliók korszakán rég túlhaladtunk, milliárdok jelentik a belépőt a kiváltságok klubjába. A kérdés azonban továbbra is áll: vajon hányan kapták meg azt az „életvezetési tanácsot”, amely elindította őket ezen a mágikus pályán? Miközben az átlagemberek számára nézhetetlen luxus lassan normalitássá válik, talán nem is a tanács, hanem az ahhoz társuló helyzetek teszik ezt könnyen megvalósíthatóvá.
A szerénység mint anakronizmus
A gazdagok és hatalmasok látványos életmódja ma már nemcsak egyéni választás, hanem egy társadalmi állásfoglalás. Az a bizonyos szerénység, amely rég elmúlt időkből ismerős, ma már szinte paródiának tűnik, míg a luxust élvezők szemtelenül magabiztosan dörgölik az átlagemberek arcába javaikat. De valóban ezzel kellene szembesülnie Magyarországnak? Valóban ezzel kellene szembesülnie azoknak, akik az életük nehézségeivel küszködnek anélkül, hogy valaha is álmodhatnának a „kezdeti milliárdokról”?
Vajon van még hely az esélyegyenlőség illúziójának?
A társadalmi hierarchia piramisa mintha egyre inkább szűkülne, miközben az alján lévők számára képtelenséggé válik előrébb lépni. A miniszterelnök kommunikációja, amely nem igényli az empátia vagy a szolidaritás szikráját sem, groteszk kontrasztja az ország egyre nyilvánvalóbb társadalmi egyenlőtlenségeinek. Az a kérdés, hogy miért érhetnénk el mi is azt, amit „ők”, mára egyre inkább költői marad. Talán a kérdés záloga maga az életvezetési tanács… vagy éppen annak teljes hiánya.
Forrás: nepszava.hu/3278286_eletvezetes
