Politikai abszurd: a háborús veszélyhelyzet meghosszabbítása
A magyar parlamenti kétharmad ismét egy kísérletre készül: a háborús veszélyhelyzet meghosszabbítását tervezi, amely újabb lendületet ad a különleges jogrend fenntartásának. A kormányzati kommunikáció ördögi logikája itt is tetten érhető. A „különleges jogrend” kifejezés nem mást, mint a Fidesz masszívan megnövelt hatalmát próbálja elfogadható formába csomagolni. Már ismerjük ezt a taktikát: úgy működik, mint amikor a putyini narratíva a háború brutális valóságát „különleges katonai műveletté” silányítja.
A valóság és a színház találkozása
A háborús veszélyhelyzet meghosszabbítása groteszk ellentmondásokat rejt. Orbán Viktor a minap még azt nyilatkozta, hogy a „tőlünk távoli keleti fronton” zajló konfliktus Európára gyakorolt közvetlen hatásának szinte nulla az esélye. A miniszterelnök maga is kizártnak tartotta, hogy az erőszak elérje Budapestet vagy bármely NATO-tagállamot. Ezek után hogyan is indokolható a rendkívüli állapot további fenntartása? Csak találgatni lehet, hogy az elhangzott kijelentések és a kormányzati döntések miért élnek párhuzamos valóságokban.
A külügyminiszter és a brüsszeli „bűnbak”
Szijjártó Péter külügyminiszter a szokásos bátor lojalitással újfent igazolta a kormányzati logikát. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az Európai Unió egyetlen tagállama sincs valós veszélyben. A háborús eszkaláció veszélye szerinte kizárólag „Brüsszel háborúpárti politikájának” számlájára írható. Azonban ezen állítások mögött megbújik az az örökzöld stratégiának számító kommunikációs játszma, amely szerint minden külső tényező felelős, csak Magyarország kormánya nem. Az orosz agresszió megemlítése láthatóan már kényelmetlenebb lenne a retorika számára.
Káoszból rend, avagy a józan ész hiánya
A Fidesz érvelése valahol azon a határon mozog, ahol a politika komédiává válik. A kormány háborús veszélyhelyzetet hirdet, miközben nyilvános kijelentéseik szerint nincs is ilyen veszély. E helyzet konklúziója egyszerre döbbenetes és abszurd: az intézkedésekkel nem más történik, mint a kormány hatalmának cementezése, miközben a közönség értetlenül szemléli a színjátékot.
A nézőtér türelme véges
A történet egy groteszk bohózattá formálódott. A szereplők monológjai, amelyek egyszerre harsányak és ésszerűtlenek, mindössze egyetlen célt szolgálnak: fennmaradni a rivaldafényben. De mi történik, ha a közönség – az emberek – megelégelik a műsort? A türelem véges, ahogy a bizalom is. Amíg azonban a politikai színpad tele van ezekkel a szereplőkkel, a nevetés helyett inkább az elkeseredésé a főszerep.
Forrás: nepszava.hu/3274869_semmi-vesz
