A sétálóutca blöff és a káosz felelősei
Vitézy Dávid legutóbbi sétálóutcákkal kapcsolatos javaslata ismét felkavarta a kedélyeket, és nem véletlenül. Az erzsébetvárosi sétálóutcák kialakításának tervei mögött nem csak szakmai, hanem komoly társadalmi vita is hiányzik. Olyan hiányosságok kerültek elő, amelyek azt is megkérdőjelezik, hogy valóban az ott élők érdekeit szolgálná-e ez a kezdeményezés.
Szakmaiatlanság és átgondolatlanság
Az előterjesztést semmilyen szakmai vita nem előzte meg, ami egy ilyen horderejű döntés esetében elfogadhatatlan. Nem ismert, hogy milyen elemzések, adatok, esetleg forgatókönyvek alapján dolgoztak, és az sem világos, hogy kik készítették elő ezt a tervezetet. Az egész folyamat körüli homály és a kommunikáció hiánya egyértelműen gyengíti a javaslat hitelességét.
Még súlyosabb problémát jelent az, hogy a társadalmi egyeztetés is elmaradt. Az erzsébetvárosi sétálóutcák kérdését az érintettek bevonása nélkül, egy korábban hozott, 1988-as jogszabály mögé bújva próbálják végigvinni. Ez a megközelítés nem csak a lakosok véleményét hagyja figyelmen kívül, hanem azt is, hogy egy ilyen döntés milyen következményekkel járna a mindennapi életre nézve.
A vendéglátós lobbi nyomása
Vitézy Dávid és a Színes Erzsébetváros Egyesület kampánya a troli közlekedés akadályoztatásáról szólt, azonban a javaslatban egyáltalán nem a troli útvonalát érintő utcák szerepelnek. Ehelyett a Kazinczy és Dob utcák, valamint a Klauzál térbe torkolló Kisdiófa utca lezárásáról van szó, amelyek a turisták és kocsmatúrázók áramlásának fő útvonalai. Ezzel nem csak félrevezető a javaslat kommunikációja, de a valódi célok is lepleződnek: ez a tervezet inkább a vendéglátóhelyek tulajdonosainak kiszolgálása, semmint az itt élők érdekeinek védelme.
A bulinegyed mint örök konfliktusforrás
Erzsébetváros lakói jól ismerik, milyen következményekkel jár, ha egy szakmailag előkészítetlen döntést rájuk erőltetnek. 2013-ban a Hajógyári szigetről a belvárosba hozott, szabályozatlan vigalmi negyed már egyszer megkeserítette a környék lakóinak életét. A törvényi szabályozás hiánya vagy figyelmen kívül hagyása, a vendéglátóhelyek szabálytalan működése és a kocsmatúrák zaja teljesen ellehetetlenítették az életteret.
A Covid alatt a szórakozóhelyek bezárása rövid időre megmutatta, milyen lehetne a környék, ha rendezett és élhető lenne. De ahogy újraindult a bulinegyed, a problémák is visszatértek. A szabályokat továbbra sem tartják be, az önkormányzat pedig nem érvényesíti azokat. Niedermüller Péter polgármester politikai intézkedései is inkább megosztóak: egyik pillanatban szigorít, majd lazít a szabályokon, reflektálva a választási- és gazdasági szempontokra.
A „romkocsmakultúra” hanyatlása
A bulinegyed maga is válságban van. Az ikonikus helyek sorra zárnak be, a romkocsmák „progresszív” ötlete mára elavult és unalmas lett. A Szimpla Kert vezetője által előkarolt ötlet, hogy az autómentesítés révén vigyék ki a bulinegyedet az utcákra, egyértelműen azon turisztikai érdekek kiszolgálására irányul, amelyek már most is a kerület problémáinak gyökerét képezik.
Az autómentesítéssel még könnyebbé válna az utcákon özönlő turistatömeg számára az önfeledt zajkeltés. Ez azonban az itt lakók életminőségére nézve katasztrofális lenne. Erzsébetváros jelenlegi helyzete ebből a dilemmahelyzetből nem látszik kivezethetőnek, amíg a döntéshozók figyelmen kívül hagyják az alapvető szakmai és társadalmi normákat.
Mérleg és jövőkép
Az erzsébetvárosi sétálóutcák jelenlegi ügye jóval több, mint egy egyszerű urbanisztikai vita: ez a szakmaiatlan és érdekvezérelt döntéshozás tankönyvi példája. A kérdés az, hogy a városvezetés hajlandó lesz-e tényleges párbeszédet folytatni mind az itt élőkkel, mind a szakértőkkel, mielőtt végzetes döntéseket hozna, vagy továbbra is a szűk érdekcsoportok nyomásának enged.
Forrás: nepszava.hu/3274559_a-nagy-setaloutcabloff
