Az oroszok egyből választhatnak
Amikor Magyarországon az ellenzék egy része diktatúrát emlegetett, rendre az volt a válasz, hogy hazánkban demokratikus választások vannak, senkit sem hurcol el a titkosrendőrség, és bárki szabadon kifejtheti rendszerkritikus gondolatait. Formálisan valóban nem volt diktatúra, de az ország fokozatosan olyan úton haladt, amelyet Vlagyimir Putyin rendszere taposott ki az autoriter hajlamú, látszatdemokratikus keretek között tetszelgő vezetők számára. Hogy mennyire jogos volt a félelem, azt a vasárnapig tartó orosz választások igazolják a legbeszédesebben.
Az éppen csak megszületett orosz demokrácia eróziója nem most kezdődött el, de mára végérvényesen átlépett abba a szférába, amit a legjobb indulattal sem lehet másnak nevezni, mint kőkemény diktatúrának. Putyin hatalomra kerülése, 1999 decembere óta fokozatosan, lépésről lépésre számolta fel a jogállamiságot, olyan sikerrel, hogy mára már nyomokban sem lelhető fel.
Az első radikális váltás a látszatra még adó intézkedésekben a 2011-es hatalmas tömegtüntetések után történt, amikor tíz- és százezrek vonultak utcára a decemberi dumaválasztás elcsalása ellen tiltakozva. Ezután a rezsim többé nem kockáztatott. A választási csalás azonban ekkor már kódolva volt a rendszerben: a liberális ellenzék és a jogvédők évek óta figyelmeztettek a veszélyre.
Václav Havel volt cseh államfő egy 2008-as interjúban arról beszélt, hogy Oroszországot a KGB és a maffia szövetsége vezeti, a Putyin-rezsimben összefonódik mindaz, ami a kommunizmusból és a kapitalizmusból a legrosszabb. Ezt a veszélyességet a világ még akkor sem akarta tudomásul venni, amikor 2014-ben Moszkva elcsatolta a Krímet.
Havel figyelmeztetése süket fülekre talált, pedig addigra már az orosz gazdaság színe-java Putyin és a KGB-közeli oligarchák zsebében landolt. A teljes államapparátus, a média és az igazságszolgáltatás leuralása ezek után már gyerekjáték volt.
A civil szervezetek, a független média és a rezsim kritikusainak megbélyegzését és korlátozását szolgáló első külföldiügynök-törvényt 2012 novemberében fogadták el. Azóta többször szigorították: gyakorlatilag nincs már Oroszországban olyan szervezet, média vagy magánszemély, aki megpróbált szembeszállni a rezsimmel, és megúszta volna a megbélyegzést vagy a börtönt. Sokan az életükkel fizettek kitartásukért, mint Alekszej Navalnij.
Oroszországban ma nincs ellenzéki sajtó, és nincs ellenzéki párt a dumában. Az egyetlen háborúellenes pártot, a Jablokót kizárták a versenyből, majd egyéni jelöltjeit is sorra kiiktatták. Az igazságszolgáltatás zokszó nélkül hajtja végre a Kreml utasításait, a bíróságok és az alkotmánybíróság ugyanolyan kellékei a rezsimnek, mint a duma ellenzéki pártjai.
Az ukrajnai háború kirobbantása óta nyílttá vált az elnyomás. A szovjet éra kellékei visszatértek: emberek potyognak ki az erkélyekről, vezetők követnek el megmagyarázhatatlan öngyilkosságot, egyszerű embereket börtönöznek be egy ukrán zászlóért vagy egy lájkért. Oknyomozó újságírókat és politikai vezetőket már a háború előtt is gyilkoltak meg, mint Anna Politkovszkaját vagy Borisz Nyemcovot, de a háború óta egyetlen cikk is elég a bebörtönzéshez, amelyben háborúnak nevezik a háborút.
A mostani voksolás mérföldkő. Korábban, bár manipuláltak és elcsaltak voltak a választások, egyetlen dolgot még őriztek: a valódi verseny látszatát. 2011 óta előre tudni lehetett, hogy az Egységes Oroszország kétharmados győzelmet arat, és csakis olyan párt jut be a dumába, amely együttműködik a rezsimmel. De korábban a kampányban megszólalhattak mások is. Ezek fokozatosan fogytak el, az utóbbi tíz év alatt számuk 75-ről 17-re esett vissza.
A Jabloko kizárása is emiatt történt: ha a párt indulhatott volna, ingyenes műsoridőt kellett volna kapnia az állami médiában. Üzenete veszélyesen sok emberhez eljuthatott volna, pont akkor, amikor az orosz lakosság elégedetlensége soha nem látott magasságokba emelkedett a háborús nehézségek miatt. Így ezúttal már kizárólag olyan pártok indíthattak listát, amelyek a duma tagjaiként mentesültek az aláírásgyűjtési kötelezettség alól.
Az emigrációban működő ellenzéki The Moscow Times írta a minap: bár a televíziós viták hivatalosan a választási kampány részét képezik, Putyin soha nem vett részt ilyeneken, és az Egységes Oroszország párt számos jelöltje is követte a példáját. Rjazanyban az állami Rosszija 1 televízió két egymást követő napon is kísérletet tett arra, hogy stúdiójába hívja az Állami Duma jelöltjeit. Aztán a műsorvezető mindkét alkalommal röviddel a bevezető után lezárta az adást, mivel senki sem jelent meg.
