Mi a helyzet a gyalogosokkal? – Megnyílt a 2026-os ARC kiállítás
Új helyszínen, a Petőfi híd budai hídfőjénél nyílt meg a 26. ARC kiállítás. A 26 év tetemes részét a NER alatt töltötték azok is, akik évente átlagosan közel ezer pályaművel járultak hozzá az ország egyik legnépszerűbb szabadtéri kiállításának létrejöttéhez. Az új felállást szemlélve láthatóan még bőven szoknunk kell a változást.
Az Idegrendszerváltás – ez a 26. ARC-pályázat hívószava – kiállított pályaművei alapján jelenleg ott tartunk, mint egy toxikus párkapcsolat után az első hónapokban, amikor még csak-csak felemlegetjük, mekkora szemétláda is volt a másik. A pályázat kiállításig eljutott művei is beszélnek még zebrákról, Mészáros Lőrincről, a parizerreklám mellé kötelezően járó propagandáról, a politika nehézsúlyú kóklereiről – ellenben jóval kevesebb szó esik az exnél azért grandiózusabb problémákról. Mint például arról a már nem is olyan elképzelhetetlen disztópikus képről, amelyben Magyarországot a víz országának nevezni egyenesen komikus lenne.
Bennünket egyelőre az ex érdekel – például az, vajon mit csinálhat éppen Orbán Viktor –, meg a saját lelki békénk, a megérdemelt pihenő, a megérdemelt csend és a megérdemelt semmi.
Csakhogy miként egy toxikus párkapcsolatban is van közös baráti kör, úgy egy rendszerváltás méretű választásnál is volt egy nép, amelyről akármennyire próbálta elhitetni az exrendszer, hogy nem közös, mégiscsak mindannyiunké volt. A szakítás után pedig csak eszünkbe jut: végül is mi lehet a baráti kör másik felével, azokkal, akik a „vesztes” oldalon álltak, és most itt, az ARC-on rettegnek háborútól, éhezéstől – a pokoltól.
Gács Anna kritikus, egyetemi oktató, a zsűri egyik tagja a megnyitón azokat az alkotókat emelte ki, akik gondoltak erre a „baráti körre”, és akiket a velük való empátia ihletett műveik elkészítésére.
Karácsony Gergely főpolgármester szerint nem az a kérdés többé, hogy le lehet-e váltani egy politikai hatalmat – ahogyan azt időről időre mi, magyarok lehetetlennek gondoltuk –, hanem az, hogy le lehet-e váltani egy ország idegrendszerét olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk.
„Nem szeretem, mikor azt mondják, hogy egy másik országban ébredtünk. Mert ez az ország még mindig a miénk. Súlyosabb problémák vannak annál, hogy hogyan hívják a miniszterelnököt” – mondta Karácsony Gergely a megnyitón. Hozzátette: az idei kiállítás sok szempontból tanulságos, többek között azért is, mert most „kinyílt ugyan egy ajtó, de rajtunk múlik, meddig jutunk el benne”.
A főpolgármester arról is beszélt, tervezik, hogy az ARC kiállítás a jövőben otthonra leljen a Városháza parkban. Az ehhez szükséges feltételek megteremtésén már dolgoznak, és ha minden jól megy, jövőre már Budapest belvárosában rendezhetik meg a kiállítást.
Az ARC nem kormánykritikus, még csak nem is rendszerkritikus kiállítás, és soha nem is állította ezt magáról: közérzeti kiállítás, immár 26. éve. Ennyi idő alatt kormányok jöttek és mentek, most pedig egy rendszerváltásnak nevezett politikai fordulat után kell megtalálnia a helyét. Jelenleg – ahogyan a zsűri egyik tagja, Majercsik Jojó, a Trafó kommunikációs vezetője fogalmazott – az ARC egy „hibrid időszakba került”, amely után még az is előfordulhat, hogy megváltozik a vizuális nyelve.
Azért azt már az ARC-nál is jóval korábbi időkből tudjuk: kevés az esély rá, hogy a NER nélküli lét majd kifogja a szelet a rendszer által összepolitizált közérzeti művészet vitorlájából. Csak ha egész sokáig megyünk be azon a bizonyos ajtón, végre talán nem strómanokról és kóklerekről lesz szó, hanem foglalkozhatunk érdemben azzal is: tényleg mi a helyzet a gyalogosokkal.
Díjak és közönségszavazás
Díjazottak: 1. helyezett: Kügerl Johanna – Fejben dől el; 2. helyezett: Északi Tamás – Ébredések; 3. helyezett: Madarász Móric – Elbaszott lények.
Különdíjasok: Kolláth Gergely – Hétköznapi szentek (Újbuda különdíja); Molnár Roland – Szeretetkeltő plakát (Budapest város különdíja); Horváth Luca – Magamnak öltöztem, a Metropolban végeztem (Civil szívvel díj); Szűcs János – Balatoni nyár (a legütősebb vizuális megoldás); Erdélyi Enikő – Viktor új hobbija (Borz díj – a legkedélyborzolóbb alkotás).
A szervezők októberben hirdetnek nyertest a közönségkedvenc kategóriában. A kiállítás végéig a helyszínen elhelyezett QR-kódok segítségével szavazhat a közönség.
Az olvasó többet tud a műről, mint a szerző – Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című kötete kapta az Esterházy Irodalmi Díjat
Polgárőrkrimivel nyerte el Bognár Péter idén az Esterházy Irodalmi Díjat. Az Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényt a Margócsy István irodalomtörténész, Terézia Mora író, D. Tóth Kriszta író, újságíró, Dejcsics Konrád bencés szerzetes, gimnáziumi tanár és Mácsai Pál színművész alkotta zsűri ítélte a legjobbnak. A kötet a Magvető gondozásában jelent meg.
