Anders Franzén: A Vasa felfedezése és a megszállottság diadala
A svéd Anders Franzén (1918–1993) elkötelezett búvár és szenvedélyes hajóroncs-kereső, aki életét a Balti-tenger mélyén rejtőző kincsek felfedezésének szentelte. Szinte minden alkalmat megragadott, hogy motorcsónakjába ülve a stockholmi kikötőről elinduljon, és az eltűnt hajók után kutasson. Noha mérnöki tanulmányait nem fejezte be, selétlen állásával, amelyet egy olajtársaságnál és később a Haditengerészeti Hivatalnál töltött, nem tudta letéríteni figyelmét a tenger mélyének titkairól, amelyekben masszív faanyagok rejtőzhettek évszázadok óta.
Történelmi olvasmányai során számos hajóroncsot azonosított, melyek a Balti-tenger mélyén vesztegeltek. Eltökéltsége érdekében térképeket tanulmányozott, saját készítésű célszerszámokat tervezett, és fáradtságot nem kímélve kutatta a víz alatti világot, ám az első években csupán hulladékokra bukkant: rozsdás kályhákra, biciklikre, gyakran pedig olyan dolgokra, amelyekről inkább hallgatott volna. A tenger mélyén található kincsek keresése végül egyetlen legendás hadihajó, a Vasa köré összpontosult, amely 1628 nyarán, még a harmincéves háború alatt süllyedt el az első útján.
Franzén szenvedései és a kudarcai ellenére nem adta fel. A korabeli források és az archívumok mélyreható tanulmányozása után úgy döntött, hogy a Beckholmen szigeténál próbálkozik, ahol a tervezett hídépítés révén részletes térképet állítottak össze a tengerfenékről. Egy gyanús kiemelkedést fedezett fel, hatalmas mértékben a hídépítési törmelékek ellenére bizton tudta, hogy itt valami jelentős lehet. A régészeti közösség súlyos kételyei ellenére soha nem hagyta, hogy az amatőr státusza elriassza.
Franzén végül támogatókra talált a városházán, és a haditengerészet is biztosított számára egy kisebb kutatóbázist. Társául szegődött Per Edvin Fälting, egy tapasztalt katonai búvár. Az ő segítségével folytatták a kutatásokat a Stockholm körüli vizekben, ahol 1956. augusztus 25-én a speciális csáklyájukkal sikerült felhozniuk egy apró darab megmunkált tölgyfát az óceán mélyéből. Ez a felfedezés további bátorítást adott nekik, és néhány méterrel arrébb még egy hasonló darabot találtak, ami arra ösztönözte őket, hogy végre alámerüljenek. 32 méter mélyen végül rátaláltak a Vasa-ra, a hajóra, ami a tengeren több évszázadon keresztül rejtőzött.
A Vasa fantasztikus épségben került elő, s a legkörültekintőbb előkészítések után, 1961-re, 333 évnyi víz alatt töltött idő után partra vontatták. Ez a káprázatos, 69 méter hosszú, és 64 ágyúval felszerelt háromárbócos galleon II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére készült. A király – a történet ironikus részlete, hogy – bele is szólt a tervezésbe, és a hozott döntései végső soron a hajó tragikus végzetéhez vezettek, amikor ünnepélyes kifutásukat követően mindössze fél órával később a hajó borulékony konstrukciója miatt elmerült, miután két erős hullám megdöntötte azt.
Franzén, aki nem a babérjain ült, további régi hajók felkutatásába fogott, mint például a Lybska Svan, a Kronan, a Riksäpplet, és a Resande Man. Az egyetem, ahol fiatal korában tanult, díszdoktorává avatta, és szülővárosa egy parkra is nevét adta. A Vasa köré egyedülálló múzeumot emeltek, amely ma népszerű turistalátványosság. Az egykori kudarc immár nemzeti büszkeség tárgyává vált – ez ellentmondásos, de lenyűgöző fordulat, amely tökéletesen összegzi a svéd mentalitást és a tenger mélyén felejtett titkok iránti vonzalmat.
