HALLGATNI IS BŰN: A GYŰLÖLETKELTÉS KORÁBAN
Miközben a kormány folyamatosan táplálja a gyűlölet lángját, egyre inkább rettegésben tartja az embereket, és megfélemlíti a másként gondolkodókat, a társadalom egyre inkább a dacra helyezi a hangsúlyt. Sokan már nem hagyják, hogy megfélemlítsék őket ebben a korrupt világban, amelyet oly sokan reméltek, hogy a rendszerváltás során örökre hátrahagyhatunk.
Ahogy újabb aljasságok történnek, úgy tűnik, hogy a kormány mögötti agytrösztök mindig túllépnek a lehetőségeinken. Másokban él a remény, hogy van egy olyan határ, ahol akár a kormánypárt tagjai is felélednek, és az erkölcs többet ér számukra, mint a párthűség. Sajnos, ez csupán illúzió marad. A gyűlöletkeltés határai egyre tágulnak, és a hatalmon lévő politikai elit minden tagja – csendes asszisztensként – hozzájárul a közéletet átható erkölcstelenséghez.
A KATOLIKUS EGYHÁZ KÖZBELÉPÉSE
A jelen feszültségi helyzet aligha fenntartható hosszú távon. A történelem során előfordult, hogy ilyen súlyos társadalmi krízisben a katolikus egyház aktívan felvállalta a közbelépést. Például a hitleri Németország idején az egyház volt az utolsó bástya, amely próbálta ellensúlyozni az elnyomó rendszert. 1938. március 14-én a német templomokban felolvasták XI. Piusz Mit brennender Sorge („Égető aggodalommal”) című enciklikáját, melyben a pápa bátran fellépett a faji alapú megkülönböztetés ellen.
Clemens August Graf von Galen érsek, a „Münster oroszlánja”, bátorságáról tanúbizonyságot téve 1941-es prédikációiban határozottan elítélte a Gestapo jogtiprásait és a fogyatékkal élők meggyilkolását, amelyet cinikusan eutanázia-programnak neveztek. Hasonló bátorságról tanúbizonyságot adtak magyar főpapok is, mint Apor Vilmos győri püspök, aki prédikációiban élesen hirdette, hogy aki gyűlöletet szít, az méltatlan a kereszténységhez.
AZ IDŐK SZELLEMÉBEN
Ugyan Márton Áron erdélyi püspök szavai egy másik sötét periódusból származnak, megfogalmazásai ma, amikor Ukrajna került a propaganda kereszttüzébe, különösen időszerűek. A mai magyar katolikus egyházban is vannak bíztató jelek: Székely János, a püspöki konferencia elnöke láthatóan igyekszik távol tartani az egyházat a politikai játszmáktól, míg Varga László kaposvári püspök fontos útmutatást adott, miszerint a hazugság és a másik lejáratása bűn.
Jelenleg különösen nagy szükség lenne arra a békés, józan hangra, amelyet a világ erkölcsiségének őrzői képesek hozni. Mindig vannak olyanok, akik képesek érzékelni, mikor jött el a kötelességük teljesítésének ideje. A gyűlölettel és félelemkeltéssel átszőtt légkörben nyilvánvalónak tűnik, hogy ki valóban komolyan veszi a keresztény értékeket, és ki azokból politikai érdekekért manipulál.
