A közmunkaprogramok végtelenített ciklusa
A magyar közmunkaprogram évtizedes kálváriája újabb fordulatot vett. Az Orbán-kormány tervei szerint akár tíz éven túl is közmunkában tarthatják az embereket, noha a korábbi cél az volt, hogy minél hamarabb visszavezessék őket a munkaerőpiacra. Ez a lépés tulajdonképpen az elismerése annak, hogy a rendszer számos résztvevője képtelen visszatérni a „normális” munkaerőpiacra. Semjén Zsolt benyújtott egy törvénymódosítást, amely még nagyobb mozgásteret adna a kormánynak a közfoglalkoztatás szabályozásában.
A közmunka valósága: bent ragadás, alacsony bér
A közmunkaprogram keretében ma is rugalmasságot biztosítanak a tízéves időkorláton túl, bár ez jelenleg az úgynevezett „háborús veszélyhelyzetre” hivatkozva történik. Vécsi István, Ricse polgármestere – aki egyben a Közmunkás Szakszervezet egyik alapítója – elmondta, hogy a szervezetük már feloszlatás alatt áll, mivel nem látnak esélyt az érdemi kormányzati ellenállásra. Az évek során minimális eredményeket értek el, például a közmunkaprogramok téli kiterjesztésével, de ez messze nem elég ahhoz, hogy változtasson a rendszer ördögi körén.
Ricse valósága jól tükrözi a helyzetet: 160 közmunkás dolgozik különböző helyi programokon, de a munkakörülményeik messze elmaradnak a piaci normáktól. Az alacsony bérek nemcsak jelenük eltartását nehezítik meg, hanem a jövőbeli nyugdíjukat is drasztikusan csökkentik. A falvak munkaerejét így gyakran közmunkások biztosítják, akik a települések fenntartásáért felelnek, kertészkednek, árkot tisztítanak, vagy éppen járdát építenek, amennyire szűkös forrásaik engedik.
Az elvándorló fiatal munkaerő és a visszatérés nehézségei
Újabb paradoxon, hogy a közmunka hirtelen célcsoportja már a húszas éveikben járó, szakképzetlen, korábban városi építkezéseken dolgozó fiatalok lettek. Az ő piaci lehetőségeik beszűkülésével sokan visszatértek vidéki szülőhelyükre, ahol a közmunka az egyetlen elérhető kenyérkereseti forma. A rendszer biztosít nekik munkát – jóval rosszabb feltételekkel –, de érdemi perspektívát nem kínál. Ez az állapot megszilárdulni látszik, miközben a közmunka kezd végérvényesen eszköztelenné válni az integráció elősegítésében.
Fokozódó falusi kiszolgáltatottság
Dicső László, Alsómocsolád polgármestere szerint a közmunkások száma fokozatosan csökken, ám ennek ára van: a falvak gondozottsága romlik, hiszen a közmunkások tartották karban a közterületeket. Az már egy másik kérdés, hogy ezek az emberek sosem kaptak elismerést áldozatos munkájukért, miközben jövedelmük szinte mindig a megélhetési minimum alatt mozgott. A helyzet tehát nemcsak az érintett dolgozókat érinti hátrányosan, hanem az egész vidéki közösséget, amelyet ez a stratusztikus függőség tovább gyengít.
A közmunka árnyékában
Miközben áprilisi adatok szerint több mint 65 ezer közfoglalkoztatott dolgozik Magyarországon, az északi régiók vezetnek a létszámokat tekintve. Az Észak-Alföldön például több mint 15 ezer embert foglalkoztatnak közmunkában, szemben a Budapest és Győr-Moson-Sopron vármegyében mért néhány száz fővel. A hosszan közmunkában töltött évek valós hatásairól azonban nincsenek átfogó statisztikák, mivel a kormány nem tart nyilván részletes adatokat.
A közmunka rendszere egyértelműen távol áll attól, hogy integrációs eszközként működjön. Sokkal inkább egy hosszú távú kisegítő megoldássá vált, amelynek fő célja már nem a visszatérés elősegítése a munka világába, hanem a helyi túlélés biztosítása – de csak korlátozott keretek között. Az alacsony bér és a reménytelen jövőkép közös nevezővé vált a közfoglalkoztatottak körében, miközben a döntéshozók tovább feszítik ennek a már most is ingatag rendszernek a kereteit.
Forrás: nepszava.hu/3277856_kozmunka-munkaeropiac-foglakoztatas-hosszabbitas-orban-kormany
