Az erkölcs alkonya: Magyarország és a diktatúrák övezete
A magyar külpolitikában már nem kérdés, hogy milyen irányba fordul: a demokráciák értékei helyett a zsarnokság és a diktatúrák kegyét keresik úgy, mintha ez lenne az ország jövőjének kulcsa. Az ENSZ hétfői szavazása, amely Oroszországot Ukrajna elleni agressziója miatt elítélte, élesen szembesített a jelen elkeserítő valóságával. Magyarország azon államok sorába csatlakozott, akik nem csak hogy nem ítélik el Moszkvát, hanem kitartóan ugyanazon platformon állnak, mint Észak-Korea, Eritrea vagy Belarusz. Ez az elmozdulás a magyar diplomácia mélypontjának korszakát ígéri.
Az erkölcsi sötétség itt nem ér véget. Az ENSZ-ben Magyarország nemet mondott, miközben olyan államok is szembefordultak az orosz agresszióval, mint Kína vagy akár Irán – akik ellenérzéseikről közismertek, ám legalább egy pillanatra felismerték a helyzet súlyosságát. Ehhez képest Magyarország szavazata látványosan visszhangzott a nemzetközi közéletben, törve a maradék tiszteletet, amit e név még képviselt.
A szuverenitás köntösében rejlő szervilizmus
Az évtizedeken át „szuverenitást” zászlajára tűző magyar külpolitika mára önnön szavainak árnyéka csupán. Az Orbán-kormány keze alatt a függetlenség és morális tartás ígérete vörös szőnyeggé vált, amelyen az orosz és amerikai befolyás elegánsan vonulhat be az országba. Ahelyett, hogy védelmet nyújtana saját érdekeink és értékeink számára, a külpolitika tolakodó lojalitással hajol meg a kétes szövetségesek előtt. Ez nem más, mint nyílt behódolás, arcpirító módon elárulva a polgárok reményeit és a történelmi hagyományokat.
Még meglepőbb, hogy Szerbia, amely történelmileg is szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával, szigorúan elítélte az orosz agressziót. Bár Aleksandar Vučić utólag sajnálkozva jegyezte meg országa álláspontját, nehéz elhinni, hogy nem volt tudomása a döntéséről. Ez csak még inkább rámutat arra, mennyire különleges és elszigetelt helyzetbe sodorta magát Magyarország.
A bábuk játszmája: új világrend a homály színpadán
Ironikus, hogy az Egyesült Államok is a diktatúrák táborában találta magát ezen szavazás kapcsán, igazolva azt a kaotikus irányt, amelyet az új washingtoni adminisztráció követ. Az amerikai politika egy régi stratégiai rend gyökereit tépi ki: a szövetségi rendszerek romokban, helyüket egy kiismerhetetlen mechanizmus veszi át, amely csak saját maga számára világos. Ebben a káoszban Magyarország a feje tetejére fordult világban a végletekig kiszolgáltatott helyzetbe sodródott.
A legnagyobb szégyen éppen abban áll, hogy a magyar diplomácia e lépései már nemcsak a belpolitikai diskurzus szintjén jelentenek hullámokat, hanem világszinten is óriási visszhangot keltettek. Egy olyan ország, amely hajdanán évtizedekig az emberi jogokért, a demokráciáért és a szolidaritásért állt ki, most magát teljes mértékben az önkényuralmi rendszerek klubbjának szolgálóivá degradálja. A fekete folt egyértelműen kitörölhetetlen.
Napvilág előtt a sötétség
Émile Zola szavai találóan csengenek ennek a helyzetnek a megítélésére: „Aki a mocsokban hever, nem örül, ha rásüt a nap.” Ez a nap most Magyarországra sütött, és a látvány semmi és senki számára nem kecsegtet valami jobbal. Egy ország, amely hajdan a szabad világ védőbástyájaként volt ismert, ma már a nemzetközi szégyen lista vezető helyeiért versenyez.
Forrás: nepszava.hu/3270254_sotetseg
