Minden letűnt pillanat számít
Az évek folyamán úgy tűnik, hogy az ember időnként elfeledkezik a múlt jelentőségéről, ám egy véletlen beszélgetés gyakran felidézi a régi emlékeket. Ilyen volt az a találkozásom is egy távoli ismerőssel, aki elmesélte, hogy a rendszerváltás előtt, 1988–89 környékén, párjával az Egyesült Államokban tanultak. Még állást is sikerült találniuk, de váratlanul hazajöttek Magyarországra. Az akkori helyzetben ez a döntés nem csupán meglepetés volt, hanem a jövőt is befolyásolta. Kérdésemre, hogy miért választották a hazatérést, azt válaszolta, hogy úgy érezték, jelen kell lenniük a közelgő változásoknál, különben lemaradnak a történelem menetéről.
A bemutatott naivitás mögött ott rejlik a jövő iránti bizalom, ami a jelenben sokak számára elveszettnek tűnik. A józanság és a hirtelen döntés nehéz helyzetbe hozta őket, hiszen az életet előrefelé éljük, de visszatekintve értjük meg minden döntés értelmét. Érdekes párhuzamot vontam e történet és a saját nyári prágai utazásom között, amely szintén egy korai keresésről szólt.
Az utazás varázsa
Egyetemista barátnőmmel, Judittal úgy döntöttünk, hogy Prágába látogatunk. Kispénzűek voltunk, de leleményesek, hiszen vonattal érkeztünk a városba, amely akkor még nem volt turisztikai középpont. Az álomvárosban talált, olcsó szállás tovább fokozta az izgalmat. A nyugalom és a kultúra adta lehetőségek széles spektrumot ígértek, s valóban úgy éreztük, hogy egy olyan élményekkel teli világba csöppentünk, amely varázslata felér egy mesével.
Szívmelengető pillanatok kísérték utunkat: a zsidónegyed felfedezése, Kafka szülőházának meglátogatása, a Szent Vitus-székesegyház csodálata mind-mind olyan emlékek, amelyek örökre megmaradnak bennem. Ezen kalandok során egyfajta hitet is nyertem: a jelenélés fontosságát. A város gyönyörűsége és nyüzsgése mellett azonban folyamatosan motoszkált bennem egy kérdés: mi történik odahaza? A haza iránti kíváncsiság sosem hagyott alább, hiszen otthoni események, mozgalmak formálták a jövőt, amit nem akartam elfelejteni.
A hazatérés értelme
Az emlékeket hol ünnepeltük, hol bánkódtunk, hiszen ahogy Prágát fedeztük fel, úgy fogant meg bennem a kérdés: milyen irányba tart a haza? Az érzés kettős volt: mindent meg akartam tapasztalni, amíg ott voltam, de ugyanakkor hazavágytam, mintha csak a kint töltött idő során akartam volna mindent megérteni a hazai politikai változásokról. Egy belvárosi újságosnál bukkantam a Népszabadságra, amely éppen úgy hatott rám, mint egy eső utáni föld illata: csillapította a hírek iránti sóvárgásomat.
A visszaúton, nem az Egyesült Államok, de Prága varázsával telve hajtottam haza, mert nem akartam lemaradni a haza építtető pillanatairól, amelyeket senki sem tudott előre megjósolni. A történelem, a változás iránti vágy és az otthon iránti szeretet egy szimpátiát teremtett a múlt és a jelen között, amely megmarad az emlékeimben.
Forrás: nepszava.hu/3307885_mar-meg-sem-tudom-mondani
