KUSTOS JÚLIA: ADVENT, 6 BETŰ
A hegycsúcsokon ülni meguntam, mondta egy nap. Isten, akinek teremtettél, miért ne nézhetné meg tökéletlen hasonmásaimat testközelből? Nézni épp nézheted, mormogja Gábriel, fel se pillantva keresztrejtvényéből, ahol tudnia kell, mit mondott Goethe, és a megfejtéshez három szó híja van.
Foszforfejű tűzadó eszköz?, kérdezne bárki. Öt betű. De ő úgysem tudná, ott tart, hogy kovakő. Csak ül, már megint a körmét rágva, unatkozva dobálja hosszú lábait a trónszék egyik aranyozott karfájáról a másikra.
Gyere, mondd el, mi bánt – mondaná valaki. Isten már ismerte fordulatait, szüneteiket és sóhajaikat. Tudta, mennyire véletlen vagy kalkulált a szeszélye. Minden félelmét a gyereknek nehéz lett volna festmények mögé, sorok közé, koszorúk gyertyái elől és a hóesés szentségébe rejteni.
A kamaszodó Úr újra elmondja, magányosan. Előveszi párnája alól az emlékkönyvet, ami felett sokkal büszkébb, mint munkái túlnyomó részénél. Készítette E. E. (6. osztály).
Isten nem tudja, hogy csak az lehet övé, ami a földön előbb porrá ég. Saját szabályairól elfeledkezik, és nem tudja elképzelni, mit jelent, ha a tűz mardosó lángnyelvei érintik őt.
Gyufa, hát persze, mormolja Gábriel, miközben hallja, hogyan sercen E. lánykezében titokban azon a téli éjjelen, amikor elárulták legjobb barátnői.
Az Úr küldetése
Gábriel már harcedzetten trenírozza újabb angyalait. Ha kérdezel, kérdezz vissza. Ha fenyeget, tudd be hangulatának. Ne félj, le nem fog taszítani – mondja, és egy ajtóra int, ami résnyire nyitva áll: szárnyatlan angyalok ülnek egy asztal körül.
Bridzs, mondja az egyik angyal. Hangja éteri, a többi nevet.
Nincs különbség győzelem és veszteség között, magyarázza. Tisztázza a beavatást, a juttatások rendszerét, elvárásokat, és órájára néz. Még tíz percünk van ébredésig. Ha bármi kérdésed van, a trónteremben megtalálsz.
Csend és várakozás
Török nyúl, hat betű – mondják, és csend következik.
A trónterem magasságos, falai nem kiáltanak emberért: elképzelni felhőit és megfesteni őket épp elég. Ott szendereg trónszékén a tudatlan gyerek, az intuitív művész. Tegnap kártyatrükköt kért, ma Ankara (Angóra!) térképét. Ezt a két dolgot valószínű, hogy egyszer összekapcsolja az élet, miközben elfelejtett angyalainak küldetést talál.
Ahogy közeledik a kockapóker, a römi és a bridzs vége, Péter már így szól: Az Úr a trónterem melletti tárgyalóban vár titeket. Igyekezzetek a tollakat gyorsan rendbe hozni!
Úrjövet, 6 betű
És izzadó tenyérrel várják, miért kell hirtelen jönni, vajon mi a küldetés. Egymásnak ellentmondó hírek terjednek. Az ajtóban Péter egyesével engedi át az angyalokat, és mint pápából lett kidobóemberek, a fülekbe súgja: ha kér, ha parancsol, ha fenyeget, őt semmiképp, egy percre sem viheted át.
A feladatot az Úr felvázolja, majd hozzáteszi: semmi kényszer. Az angyalok egymásra segítik álruháikat, egyikük sem érti, de nem is firtatják. A halandók és dolgaik – gondolják.
Munkába mennek. Advent, hallják mindenütt. Lesimítják kötényüket két lisztes kézzel. Mit ér a várakozás várakozás nélkül?
Mikor senki sem figyel, fényt lehelnek. Isten sóvárogva figyeli őket odaát.
Forrás: nepszava.hu/3305379_kustos-julia-advent-6-betu
