Zűrzavar a hatalomban: Trump, Orbán és a többiek
Donald Trump hiúságának nincs határa. Ha valaki képes mesteri hízelgéssel megközelíteni, szinte azonnal elolvad és elcsábul, amit számos politikai vezető ki is használ. Charles Gati elemzése rámutat arra az ironikus kettősségre, amelyet Trump környezetében és az őt bátorító politikai szövetségeseinél megfigyelhetünk. Az amerikai exelnök, aki saját magát a világ középpontjának látja, mégsem kerülheti el saját igényei és az őt manipulálók érdekeinek ingoványos mocsarát.
A hízelgés művészete: Macron és Starmer esete
Emmanuel Macron, a francia államelnök, mesterien játszott Trump személyiségével. Az akcentusa és hízelgő stílusa lenyűgözte az amerikai milliárdost, ám mindez nem volt véletlen: Macron a francia diplomácia ügyességét kamatoztatta, hogy Ukrajna mellé állítsa Trumpt. Egy-egy jól időzített nevetgélés és a „véletlen” térdfogás elegendő volt ahhoz, hogy Trump a pillanat varázsában feledje el, mi is volna a valódi kérdés: az orosz-ukrán konfliktusra adott válaszok.
Hasonló trükkökkel élt Sir Keir Starmer is, a brit miniszterelnök, aki egyenesen Károly király nevében invitálta meg Trumpt Londonba – immár másodjára, ami már önmagában kivételes gesztus. A brit politika kisstílű eleganciája és a meghajlás ironikus karikatúrája végül ismét elérte Trump szívét. A milliárdosnak ilyen gesztusok kellenek: törlőkendő a királynővel való kézfogáshoz és extra állami meghívás, ami a saját nagyszerűségét hirdeti.
Zelenszkij hipotetikus leckéje
Ha Volodimir Zelenszkij hasonló „módszereket” alkalmazott volna, talán egészen más irányt vett volna az amerikai-ukrán kapcsolatok alakulása. Képzeljük csak el: Kijev Trump Toronnyal dicsekedne, és a városban épülne a világ legszebb golfpályája, amely természetesen Trump nevét viselné. Divatbemutató, luxusberuházások és éltető rajongás – Zelenszkij, a háborús elnök, talán ezen az abszurd úton is megpróbálhatta volna becserkészni Trumpot. Azonban ez az elképzelés csak egy szatirikus tükörkép, amely a manipuláció természetét szemlélteti az aktuálpolitika erőszínpadán.
Putyin, Trump és Orbán dominanciaharca
Az elnöki egók összeütközése természetesen tovább bonyolódik, amikor a háttérben Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor is megjelenik. Moszkva mindig kész ajánlatokkal lenyűgözni Trumpot: Trump Torony a Kreml mellett, golfpályák és hősi címek csábítása tökéletesen illeszkedik az exelnök hiúságába. Hogy Orbán is belép ebbe az intrikák szövevényébe, az önmagában is groteszk látvány. A magyar miniszterelnök múltbeli köpönyegforgatása világosan mutatja, mennyire képes meghajolni a geopolitikai szelek irányában, ha az érdekei úgy kívánják.
Trump persze nem viseli jól, ha valaki megelőzi a „nyugati árulók” listáján, különösen, ha ez az illető Orbán Viktor. Orbán esete tanulságos: valaha nyíltan Moszkva ellen tüntetett, most azonban Putyin egyik leglojálisabb szövetségesévé vált. Az, hogy Trump ezt nem nézte jó szemmel, magától értetődő, hiszen ő mindig szeret az első lenni bármilyen hierarchiában – még az árulást is beleértve.
A hatalom komédiája
Az egész történet nem más, mint a hatalmi manipuláció nyers karikatúrája. Trump hiúságát és önérdekét kihasználva a politika különböző szereplői saját hasznukra fordítják az ő egocentrikus világképét. Legyen az Macron sármja, Starmer mézesmadzaggal odacsalogatott meghívása, vagy Orbán pragmatizmusba burkolt cselszövése, mind azt mutatják, hogy a manipuláció önmaga paródiájává válik a globális politikai színpadon. A kérdés csak az marad: hol végződik a komédia, és hol kezdődik a tragédia?
Forrás: nepszava.hu/3271268_charles-gati-tortenhetett-volna-ez-maskepp-is
