A MARHASÁG HETE AZ ORBÁNI RETORIKÁBAN
Orbán Viktor nemrégiben Brüsszelben, az RTL kérdésére reagálva, azt nyilatkozta, hogy Donald Trump kérésére magyar katonák küldése a Hormuzi-szoros felszabadítására „marhaság”. Ezzel szemben a tény az, hogy Gulyás Gergely miniszter, a kormányinfón tett kijelentése alapján, ha Trump elnök ezt kérné, akkor azt a kormány megfontolná. Ez arra utal, hogy bár Orbán szerint a javaslat abszurditás, a kormány legfelsőbb szintjén mégis komoly lehetőséget látnak benne. Ezt a kijelentést korrigálva, helyesebb lenne azt mondani: „akkor sem megyünk, ha hívnak”, utalva arra, hogy a kormánynak saját prioritásai vannak, különösen, ha Európa ügyéről van szó.
Az Orbán által tett további nyilatkozat szerint „az első csatát megnyertük”, ami valójában egy erős túlzás. A helyzet úgy áll, hogy az orosz olaj továbbra sem érkezik a Barátság vezetéken, holott Orbán nyilatkozatai szerint ennek már nem lenne akadálya. Ezzel a magyar kormány gyakorlatilag elveszítette a többi uniós ország bizalmát, különösen miután a magyar kormány vétózta meg az Ukrajnának szánt hitelt. Ez az akció nemcsak Ukrajna, hanem az EU felé is nyílt jelzés, hogy Magyarország nem tartja fontosnak az együttműködést, ami hosszú távon visszaüthet Orbánra és kormányára a választások során.
A miniszterelnök megjegyezte, hogy ha az orosz olaj nem érkezik, akkor a magyaroknak 1000 forintos benzinárral kellene számolniuk. Csakhogy a valóság az, hogy a benzinárakat nem csupán az orosz olaj piaci ára befolyásolja, és a jelenlegi helyzetben a globális olaj- és üzemanyagárak emelkedése is jelentős hatással van a hazai árakra. Az iráni háború és a globális olajpiaci körülmények következményeként a benzinárak már most is emelkednek, függetlenül az orosz forrásoktól.
Orbán további állítása szerint Ukrajna az olajblokáddal pánikot és káoszt kíván előidézni Magyarországon, ami abszurd, hiszen a magyar olajtartalék elegendő ideig elégnek bizonyul. A Mol cég már most is rendel olajat a horvát vezetéken keresztül, így nem Ukrajna, hanem a kormány retorikája az, amely pánikot kelt. Orbán látszólag abban érdekelt, hogy a kialakuló helyzetet saját politikai hasznára fordítsa.
A brüsszeli csúcson a miniszterelnök elmondta, hogy a Merz német kancellár őt bíráló felszólalása nem vall jó ízlésre, különösen a német megszállás évfordulóján. Csakhogy érdemes megjegyezni, hogy Merz nem fenyegetett, csupán aggasztónak találta Orbán politikai magatartását az európai együttműködés szempontjából. Továbbá a német kormányok már évtizedek óta elítélik a múltat, míg Orbán saját politikai narratívájában hősies államférfinek nyilvánította Horthyt, aki a múltban részt vett a zsidók deportálásában. A kérdés tehát, hogy ki is a valódi felelős a jelenlegi feszültségekért.
Összességében Orbán nyilatkozatai és a mögöttük húzódó idézetek nem csupán a kormányzati irányvonal következetlenségeire világítanak rá, hanem azt is, hogy a politikai kommunikáció izgalmas és néha végtelenül ellentmondásos jellege miként hat egy ország nemzetközi megítélésére.
