Az Egyesült Államok és Európa viszonyának turbulenciája
Február közepén az Egyesült Államok és Európa kapcsolata drámai fordulatot vett. Donald Trump vezetése alatt Washington Ukrajna-politikája élesen változó taktikai fordulatokkal tűzdelt, miközben egy egészen új dinamika bontakozott ki Moszkvával. Az elnök nyíltan Ukrajnát hibáztatta a háború kirobbantásáért, J. D. Vance alelnök pedig az Európai Unió kizárását szorgalmazta a béketárgyalásokból. Az új politika Európa számára hidegzuhanyként hatott, mégis, a helyzet nem érkezett előzmények nélkül – Európa vakon sodródott, nem fegyverkezett fel a potenciális amerikai váltásra.
Az Egyesült Államok „anomáliája” Európa védelmében
A második világháborút követően az Egyesült Államok nyújtotta béke és stabilitás hosszú évtizedeket biztosított Európának. Washington vállára vette a kontinens védelmét, újjáépítését és a szovjet terjeszkedés elleni szövetségi hálót. Nyugat-Európa óriási gazdasági előnyt kovácsolt Washington katonai pajzsából, így megengedhette magának a minimális védelmi költségeket. Ez a viselkedés az amerikai szuperhatalom részéről rendhagyónak számított – nem csupán önös érdekét, hanem a globális demokratikus közösséget is szolgálta.
A hidegháborús mátrix éles ellentmondásokkal volt tele: míg az USA-t „birodalmi” törekvésekkel illették, addig közben felelősségteljes globális szerepvállalás jellemezte tevékenységét. Az amerikai külpolitikai stratégiák mindig is arra alapultak, hogy egy demokratikus, kapitalista világrend erősítése az Egyesült Államok saját érdekét is szolgálja.
Nem önhitt biztonság, hanem struccpolitika?
Az Európai Unió elmúlt évtizedei jelentős mértékben az önállóság helyett az amerikai katonai védelemre alapozott kényelmes pozícióról szóltak. Az EU bővítése mellett a védelmi képességek folyamatos leépítése, megrögzött pacifizmus és Amerika kritikája voltak előtérben. Mindez teljesen ignorálta a világszerte zajló katonai konfliktusokat, legyen szó Afrika, Közel-Kelet vagy éppen Ukrajna helyzetéről. Közben az Egyesült Államok figyelme fokozatosan eltávolodott Európától. A Közel-Keleten zajló háborúk, a terrorizmus elleni harc és Kína geopolitikai előretörése mind-mind elsőbbséget élveztek Washington számára.
Az EU struccpolitikájának korábbi jelei több alkalommal megmutatkoztak: Barack Obama is szépen jelezte, hogy Európa védelme Európára hárul, ám az EU képtelennek bizonyult háborúmentes jövőjének biztosítására. Tovább fokozta a helyzetet az Arab Tavasz, a Közel-Keleti polgárháborúk, valamint a 2014-es ukrajnai események, melyek nyílt figyelmeztetésként kellett volna szolgáljanak. Az EU válaszlépései hiányosak és defenzívek maradtak.
Az amerikai bizalom megrendülése
A 2016-os választások új irányt szabtak Washington számára. Donald Trump izolacionista retorikája az Egyesült Államok régi politikájának végső kérdőre vonását jelentette. Négy éve alatt Trump folyamatosan a NATO-ból való kivonulással fenyegetett, Ukrajnát zsarolta és világossá tette, hogy Amerika nem fogja többé ingyen biztosítani Európa biztonságát. Bár utódja, Joe Biden megpróbálta a diplomáciai „normalitást” visszaállítani, Trump politikájának tónusa megmérgezte a szemléletmódot. Az európai vezetők önáltatását meghazudtolva visszatért az izolacionizmus rémképe, amely a korábbi transzatlanti szövetséget immár fenntarthatatlanná tette.
Az Ukrajnai háború – ébresztő helyett rutin?
Az Ukrajnában zajló háború, amely aligha lehetett volna nagyobb figyelmeztetés Európa számára, végül politikai kényelemmel, szokássá váló közömbösséggel találkozott. Hiába tört ki 2022-ben az orosz invázió, az európai védelem alapvető állapota alig javult. A kontinens polgárai hozzászoktak a háború jelenlétéhez anélkül, hogy erre érdemi válasz született volna.
Most Európa számára világos: Donald Trump visszatért, és úgy tűnik, az Egyesült Államok hajlandó lenne figyelmen kívül hagyni a kontinens sorsát. Az EU pánikol, hiszen arra alapozták geopolitikai kényelmüket, hogy az Amerikai szuperhatalom stabilitása örökké tartani fog. Ez az illúzió azonban mára szertefoszlott.
A múlt helyett új irányt kell kijelölni
Egyértelmű, hogy az eddigi „anomália”, az Egyesült Államok áldozatos szövetségesi politikája nem garantálható a végtelenségig. Az Európai Uniónak el kell fogadnia, hogy önvédelem nélkül a jövője kiszolgáltatott marad. Bár a fejetlenség és a politikai létbizonytalanság elfajulása jelenleg kézzelfogható, még nem késő feladni a struccpolitikát, és önálló stratégiát kialakítani, amely méltó partnerré teheti a világpolitikában. Az idő azonban nem Európa oldalán áll.
Forrás: nepszava.hu/3270126_a-birodalom-visszavag
