Az Érzelmek és Gondolatok Görbéi: Pintér Judit Könyve
A film, mint a művészet és a szórakozás színes világa, mindig is megosztotta az embereket. Az a különös öröm, amit a filmek nézése és róluk való beszélgetés nyújt, elmondhatatlan. Ezt az örömet most egy új, izgalmas kötet gazdagítja, amely Pintér Judit tollából származik. A Mesterek és hazák 2 című könyvben a szerző átfogóan és részletesen tárgyalja a magyar és az olasz filmtörténet jelentős korszakait valamint azok kiemelkedő alakjait.
Pintér Judit nem csupán filmkritikus és szerkesztő, de a Magyar Filmintézet munkatársa is, így munkájában a film iránti elkötelezettsége nem csupán elméleti de gyakorlati háttérrel is párosul. Az általa összeállított kötet a Filmkultúra folyóiratban 1960 és 2007 között megjelent írásokat gyűjti össze, ezzel nem csupán a tudásunkat bővítve, hanem a filmtörténet művészi örökségét is megőrzi.
A kötetben található interjúk valódi kincseket rejtenek, számos fontos szakember és rendező, mint Nemeskürthy István, Jancsó Miklós vagy Magyar Dezső szerepelnek benne. Ezek az írások nem csupán információt adnak át, hanem élvezetes olvasmányként segítenek megérteni a filmgyártás komplex világát.
Tarr Béla Különleges Tükre
A könyv érintőlegesen bemutatja Tarr Bélát, a nemrégiben elhunyt, világszerte elismert magyar rendezőt is. A kötetben szereplő két interjú, különösen a 2016-os beszélgetés, világossá teszi Tarr művészi felfogását. „A Sátántangóban nagyon egyszerű volt a helyzet… Hosszú és unalmas történet, már nem szeretek visszaemlékezni…” – mondja a rendező, miközben rávilágít arra, hogy a filmvászonra adaptált regény esetén mennyire figyeltek a hűségre és a részletekre. Ez a módszer nemcsak a regény tiszteletét fejezi ki, hanem a művész praktikusságát is, hiszen minden jelenetet a regényből választottak ki és adaptáltak filmre.
A Szocio-kulturális Tükör
Az interjúk nem csupán a művészet és a filmipar, hanem a társadalmi problémák és a kultúra érzékeny tükre is. Ismét felmerül Bereményi Géza megjegyzése, amely a civilizálatlanság és a barbárság örök visszatéréséről szól. „Az ország barbársága ismétlődő, állandóan visszatérő dolog…” – fogalmaz meg szociális kritikát, amely a jelenkor kihívásaival is releváns. A nyolcvanéves író szavai kegyetlenül tükrözik a társadalom viszonyait, ahol az egyéni büszkeség eltűnése és a másik ember iránti kegyetlenség tapasztalható.
Bereményi szavainak aktualitása nem csak a múltban, hanem napjainkban is megjelenik, hiszen a társadalmi feszültségek és a civilizált magatartás eltűnése továbbra is komoly problémákat vet fel. Az ilyen megállapítások relevanciája a legfrissebb események fényében mindannyiunkat érint, és kérdéseket vet fel a jövőnket illetően.
