Orbán Viktor külpolitikája Boszniában: A nacionalizmus lángja izzik
Szarajevó, Harminc évvel a daytoni egyezmény aláírása után Boszniában továbbra is kél a nacionalizmus dühe, amely megosztja az országot. Vég Zoltán, a szarajevói idegenvezető, kifejezi véleményét, amely szerint Orbán Viktor külpolitikája nemcsak hogy nem támogatja Bosznia-Hercegovina stabilitását, hanem súlyosbítja a helyzetet. Zoltán hangsúlyozza, hogy míg ő magyar állampolgár, nem szavazna Orbánra, mivel nem támogatja a magyar kormányfő külpolitikáját, amely a nemzetközi beavatkozástól sírva védi a magyar szuverenitást, miközben elfelejti tiszteletben tartani más országok belügyeit.
A kutatók és a helyiek véleménye is egybehangzó: a politikai elit teszi a dolgát, hogy hatalmon maradjon, miközben a nép egymás között barátságban él. Szarajevó serb területén sokan járnak vásárolni, mivel a föderációban vasárnap zárva vannak a boltok, és a sertéshús, amit a muszlim tradíciók miatt nehezen lehet kapni, ott elérhető. Ezek a mindennapos élet apró, ám a realitást tükröző elemei a fővárosban.
A Boszniai háború lezárását követő daytoni szerződés 30. évfordulója arra figyelmeztet, hogy a helyi politikai helyzet nem csupán történelmi emléktábla: a politikai feszültségek továbbra is jelen vannak. A legutóbbi választások pedig megerősítették a Milorad Dodik vezette szeparatista pártot, amely a boszniai szerb köztársaság vezetését képes megnehezíteni a közös kormányzati folyamatokat.
Népirtás és a múlt árnyai
A múlt traumái továbbra is kísértenek. Az 1995-ös népirtás Srebrenicában, ahol több mint nyolcezer bosnyák férfit öltek meg, máig indulatokat ébreszt. A legutóbbi ENSZ-határozat, amely a srebrenicai népirtás emléknapját hivatott nyilvánítani, Magyarországon elutasítást tapasztalt, a magyar kormány hangsúlyozva, hogy nem akar feszültséget gerjeszteni a Balkánon. Az ilyen lépések mellett a múlt tagadása, a népirtás emlékének csendes áthágása nemcsak a jogi kereteket, hanem a közösségi felelősséget is megkérdőjelezi.
A jövő kilátásai Boszniában: lehetőség vagy a végtelen küzdelem
Asim Mujkić, muszlim szociológus, a föderáció békéjének megőrzéséért küzd, arra figyelmeztet, hogy a nacionalizmusnak és az etnikai feszültségeknek nincs helye a jövő társadalmában. Úgy véli, hogy a politikai elitnek felelősséget kell vállalnia a helyi közösségekért, és hogy a kommunikáció, a tisztelet és az együttműködés alapjai szükségesek a béke megteremtéséhez. Bosznia identitása és jövője az eltérő etnikai csoportok közötti békés együttélésen alapulhat.
Juhász-Pašić Éva, nyugalmazott professzor, aki harminc év után is himnuszát zengi a kölcsönös tiszteletnek és a különböző etnikai közösségek közötti barátságnak, úgy érzi: a hatalom politikai manipulációja folytán az egyszerű emberek mélységesen szenvednek. A gyakorlatban azonban van egy remény: ha a kis emberek közösen élhetnek békében, a jövő talán fényesebbé válhat.
A helyi közösségek előtt álló kihívások ellenére megvan a lehetőség a változásra, amely a posztjugoszláv identitás megmentéséért küzd. Az emberek többsége a béke iránti vágyat táplálja, és az együttélés lehetőségét keresi. Az Orbán Viktor által képviselt politika csak látszólagos sikert ígér, azonban a mély, gyökerekkel rendelkező nacionalizmus továbbra is rendkívüli feszültségeket szül a Balkánon.
Következő lépések: nem csupán a politika dolga
A daytoni békeszerződés évei alatt a január 9-i ünneplések nem érvényesek a közönség számára. A politikai elit újra és újra bebizonyítja, hogy képtelen a helyzet kezelésére. A közönség, amely már évek óta meg akarja találni a békét, a közös történetekre, értékekre és kulturális örökségre kell hogy építse a jövőjét.
Az integráció, a közös jövő és a sokszínűség, ami egyaránt érdeke minden etnikai csoportnak, megkövetel egy új politikai megközelítést, amely a közös értékekre és a békés együttélésre épít. Csak így lehet Bosznián úrrá a stabilitás, a béke és a közös jövő.
Ahogy voksokat adnak le, érdemes arra is figyelni, hogy ki és hogyan képviseli a közösségeket, de főként arra, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg. A figyelemfelkeltés, a túlélők tapasztalata és a jövő generációinak megfelelő tanítása bizonyosodhat a legfontosabb feladatnak. A béke nem pusztán politikai döntések kérdése, hanem a közösségi összefogás és a kölcsönös tisztelet alapja.
