A Tisza-tó Zaja: A Természet és Az Emberi Tevékenység Ütközése
Legutóbb, amikor egy csapat színes egyéniségű nő társaságában kerékpárral körbebicikliztem a Tisza-tavat, talán nem is sejtettem, hogy e vállalkozás mögött mennyi elgondolkodtató tapasztalat rejlik. A hatvanhat kilométeres túra során nem csupán a táj szépsége ragadott meg, hanem a képződött ellentmondások és kontrasztok is, amelyekben az emberi tevékenység és a természet harmonikus együttélése helyett inkább a feszültség dominált.
A Tisza-tó Csodálatos Képe
Hazánk legnagyobb mesterséges tavának lenyűgöző tája, a rengeteg holtág és kis csatorna, valóban elbűvölő. A vízfelszínt borító, elegáns tavirózsák mintha csábítanának, hogy megálljunk egy pillanatra, és értékeljük a természet e ritka kincsét. De ez a gyönyörű színpad nem marad csendben sokáig. A tájban megjelenő motorcsónakok, amelyek dühödt sebességgel szelik a vizet, hangos zenét bömböltetve, mindent felborítanak. A látvány olyan, mintha a természet nekik is alá akarna vétkezni; a szürke gém, a tó méltóságteljes őrzője, mintha csak arról akarna tanúskodni, hogy mindez nem helyes így.
Meddig Tűrik A Természet Lakói?
De vajon meddig bírják a tó állat- és növényvilágának képviselői ezt az éjszakai ricsajt? Az emberek zaja, a motorok zúgása, a zene ütemei mind-mind szétzúzzák a természet csendjét. A kérdés felmerül, hogy az emberi közlekedés és a szórakozás miért tűnik fontosabbnak, mint a természet nyugalmának megőrzése. A természet számára nem létezik „leállás”, ahogy az éjszakák sem nyugodhatnak meg – mindez pusztán az emberek gondatlansága miatt.
A Biciklizés Nyugalma
Ugyanakkor a kerékpárok nem tesznek zajt, csupán a tekerés közben hallható sóhaj és néhány pillanatnyi nyögés képviseli az emberi hangot. A többség az élvezetes csendet keresi, és a táj szépsége mellett talál egy kis békét is. Azok, akik diszkrét módon, fülhallgatóval a fülüket dugva, nem akarnak másokat zavarni, szintén a csendet választják. Az ősi természet azonban közben ezerszínű élményekkel várja, csak remélni lehet, hogy a csendes többség nem adja fel a harcot.
A Vidéki Idill Megmentése
Az elgondolkodtató ellentmondások csak azért léteznek, mert az emberek nincsenek tisztában a természettel szembeni felelősségükkel. A víz és a táj együttélése ugyanúgy a mi feladatunk is, mint a szennyezésmentes élet kialakítása. A Tisza-tó nem csupán egy festői háttér, hanem egy hívás a természet védelmére, amelyért mindannyiunknak ki kell állnia.
Ahogy a kerékpározás során a csendesen várakozó horgászok és kajakosok társaságában haladunk, egy dolgot biztosan tudhatunk: a természet megkívánja a tiszteletet, és az ember feladata, hogy ezt megadja neki.
Forrás: nepszava.hu/3285062_a-to-nem-zajong
