Színészek a Cannes-i Fesztiválon: Amikor a Kamera Felett Átveszik az Irányítást
A legutóbbi Cannes-i Fesztivál nem csupán a filmtörténet egy újabb mérföldköve volt, hanem a színészek rendezőként való debütálásának színhelye is. A filmipar világában egyre inkább elterjedt az a trend, hogy a legismertebb színészek produkciós irodákat alapítanak, hogy saját filmjeiket készíthessék el. Az Un Certain Regard szekció keretein belül három színésznő mutatta be első egész estés rendezését, köztük a világhírű Kristen Stewartot.
Kristen Stewart Debütálása: A „The Chronology of Water” Szürreális Világa
Kristen Stewart rendezése, a „The Chronology of Water”, Lidia Yuknavitch memoárjának adaptációja, amelyben a művészi önmegvalósítás nehézségei kerülnek terítékre. Yuknavitch története, aki elmenekül apja szexuális és mentális zaklatása elől, mély pszichológiai rétegeket nyit meg. Stewart tizenhét év alatt kidolgozott forgatókönyvének napvilágra kerülése maga a szívás, hiszen számtalan verziót írt, mielőtt a végső formát elnyerte volna. A film kíméletlenül tükrözi a rendező hatását, hiszen David Lynch-stílusú elemekkel operál, hogy egy nyers, bántóan éles hangvételű művet alkosson. A nézőknek nem mindig kellemes nézni, de a művészi érték kétségtelenül magasan van.
Scarlett Johansson: Az „Eleanor The Great” Két Árnyalata
Scarlett Johansson debütáló filmje, az „Eleanor The Great”, a holokauszttúlélők fájdalmával és a társadalmi hazugságokkal foglalkozik. A történet középpontjában a 94 éves Eleanor áll, aki barátnője halála után belemerül mások fájdalmába, hogy saját magányát enyhítse. Az eleinte humoros és szórakoztató film fokozatosan vált melodramatikussá, amikor az érzelmek és a zene felerősítik a már így is felsejlő feszültséget. Johansson filmje nem olyan egyedi élmény, mint azt sokan elvárták volna, de a színészvezetése megkérdőjelezhetetlen.
Harris Dickinson és Az „Urchin” Hajtogató Története
A harmadik rendező, Harris Dickinson, az „Urchin” című drámájával a hajléktalanok és drogfüggők sötét világába kalauzol. A főszereplő Mike, aki a mélypontjait szenvedi el, a szociális háló hiányosságait tapasztalja meg a mindennapjaiban. Dickinson filmjének minden részlete gondosan megkomponált, miközben világos üzenetet hordoz. A dráma izgalmas felfedezése éppúgy látható, mint a problémahelyzetek reális bemutatása.
Magyar Színészek a Fesztiválon: Kenyeres Bálint és Mariska Hargitay
A magyar filmes jelenlét is érezhető volt, hiszen Kenyeres Bálint „No.3 (The Spectacle)” című rövidfilmje a médiakritika élvonalába helyezi a középpontban álló roma gyereket, aki csodát tesz az őt körülvevő világban. A történet iróniája abban rejlik, hogy míg a csodát sosem rögzítik, a falusi közeg szembesül a médiahatalom és a közönség manipulációjával.
Mariska Hargitay, a népszerű színésznő, a „My Mom Jayne” című dokumentumfilmjével érkezett, amely nemcsak a múltjával foglalkozik, hanem a hollywoodi alkotói környezet árnyait is felfedi. Múltjának kutatása során Hargitay erősítette meg magyarságához való hűségét, felvetve a kérdést, hogy a nemzetiség sokkal inkább érzelmi állapot, mint puszta genetikai örökség.
A Cannes-i Fesztivál idei eseményei világosan megmutatták, hogy a színészek nem csupán a kamera előtt képesek hatni, hanem mögötte is. Az új irányok és felfedezések pedig egyértelműen arra utalnak, hogy a jövő filmkészítői között egyre több olyan tehetség található, akik különböző perspektívákból képesek hozzájárulni a filmszakmához.
Forrás: nepszava.hu/3280904_filmcsillagok-ha-rendeznek