Mátyás király óta nem volt ilyen jó kormánya Magyarországnak?
Boris Kálnoky, az MCC médiaiskolájának vezetője szerint Orbán Viktor a legjobb dolog, ami Magyarországgal az 1830-as évek óta történt. Ezt az állítást egy, az Orbán-kormány narratíváit visszhangzó írásban fejtette ki, ami a Mandineren jelent meg, rögtön a történelemérettségik lezárása után.
Az írás olyan szavakkal nyit, amelyek már-már a történelmi idolizálás kategóriájába esnek: „Amikor nyugati barátaim Orbán Viktorról kérdeznek, általában azt mondom nekik: ő a legjobb dolog, ami Magyarországgal az 1830-as évek óta történt.” Ezzel a kinyilatkoztatással Boris Kálnoky nem pusztán politikai elköteleződését, hanem egyfajta személyi kultusz iránti hajlamot is tükröz.
Történelmi összehasonlítások és megkérdőjelezhető párhuzamok
Kálnoky az 1830-as évekre, a reformkorra utalt, mint olyan időszakra, amelyben Széchenyi István vezetésével megszülettek hazánk modernizációjának alapjai. Az akkori reformintézkedések hatásai, például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítása, hosszú távú fejlődést hoztak az ország számára. Azonban itt érdemes kiemelni, hogy az Orbán-kormány egyik kiemelt ideológusa, Schmidt Mária nemrégiben az MTA-t „sztálinistának” nevezte, és az intézmény szétverésére tett lépései élesen szembenállnak azzal, amit a reformkori példák képviseltek.
Kálnoky párhuzamot von az Orbán-kormány és a dualizmus kora között, amikor Magyarországot gazdasági és infrastrukturális előrelépések jellemezték. A szerző állítása szerint az Orbán-kormány szintén jelentős gazdasági eredményeket ért el: növekvő GDP, csökkenő bürokrácia, alacsonyabb adók és kevesebb államadósság. Ezzel a szentimentális gondolatmenettel próbálja legitimálni az Orbán-kormány tevékenységét úgy, mintha annak eredményei minden megkérdőjelezés felett állnának.
Mátyás király: a történelmi referencia
A cikk szerzője végül a középkori Magyarország aranykorához, Mátyás király uralkodásához vezeti vissza gondolatmenetét. Kálnoky kijelenti: „Ha az utolsó valóban igen jónak mondható magyar kormányt keressük, talán Mátyás királyig kell visszamennünk.” Szavai nyilvánvalóan egyfajta romantikus nosztalgiát tükröznek, amelyben az Orbán-kormányt az egyik legfényesebb történelmi időszak szintjére emeli.
Ezután rátér arra is, hogy Orbán Viktor kormányát Nyugat-Európában gyűlölik, miközben Magyarország polgárai érzik annak értékeit. Kálnoky szerint a stabil és jó kormány iránti igény az, ami Orbán Viktor hatalmát fenntartja, és megelőzi, hogy kalandor politikusok, mint Magyar Péter, átvegyék az ország irányítását.
Ellentmondások és politikai retorika
Bár Kálnoky kísérletet tesz Orbán Viktor kormányzását történelmi kontextusba helyezni, felületesen kezeli a tényeket. Az 1867-es kiegyezést úgy állítja be, mintha az „első magyar államot” hozta volna létre a 16. század óta, figyelmen kívül hagyva a történelmi valóságot, miszerint Magyarország államisága jogilag fennmaradt, bár oszmán és Habsburg befolyás alatt állt.
Emellett a szerző elismeri Horn Gyula szerepét Orbán Viktor karrierjének kezdeti építésében, amely már önmagában is ellentmondásos megállapítás egy olyan narratíva keretein belül, amely a Fidesz és korábbi baloldali politikusok közötti szakadékot hangsúlyozza.
Összegzés: A személyi kultusz árnyéka
Az írás hangzatos megállapításai, mint például Orbán Viktor kormányának Mátyás királyéhoz való hasonlítása, túlzó heroizálását mutatják meg. A szöveg nagyrészt történelmi példákba és összehasonlításokba burkolja az ideológiai állásfoglalást, miközben lényegi kritikák és ellentmondások felett siklik el. A történelem átértelmezése és a kormányzati hibák figyelmen kívül hagyása pedig inkább politikai retorikát, semmint objektív elemzést tükröz.
Forrás: nepszava.hu/3278853_mcc-boris-kalnoky-szemelyi-kultusz-orban-viktor-matyas-kiraly
