A kultúrharc árnyékában: Jacques Audiard és a francia-musical botrány
Jacques Audiard neve aligha szorul bemutatásra, hiszen az Emilia Pérez című musicalje verte fel a port nemzetközi szinten. A film, amely Cannes-ban még ünneplések középpontja volt, néhány hónap leforgása alatt a kultúrharci diskurzus egyik fő céltáblájává vált. Francia rendezőt ritkán éri ekkora támadáshullám, mint amit Mexikóban tapasztalhatott: a helyi közvélemény azzal vádolta, hogy negatív klisékkel ábrázolja nemzetüket. Az őrület nem mentes az iróniától, hiszen a film központi karaktere, egy nővé átalakuló kartellfőnök, már önmagában olyan alaptémát szolgált, ami kiváló táptalaj volt megosztó vitákhoz.
A helyzetet tovább szította a főszerepet alakító Karla Sofia Gascón is, aki transznemű színésznőként és megjegyzéseinek köszönhetően éppúgy céltáblává vált, mint maga a rendező. Az Egyesült Államokban a közönség reakciója ugyancsak megosztott volt, ám Audiard filmje európai szerzői műként kevésbé érte el az amerikai tömegkultúra érzékeny idegeit. Mindazonáltal olyan gyűlöletkampány állt fel, amely ritkán fordul elő egy, alapvetően fikcióként értékelhető műfaj esetében.
Hófehérke új arca és az antirasszizmus dilemma
A Disney-világ sosem kerülheti el a reflektorfényt, különösen, ha egy klasszikus meséhez nyúl hozzá. A cég legújabb Hófehérke-adaptációja azonban nem várt vihart kavart. A főszerepre választott Rachel Zegler Trump-ellenes, antirasszista megszólalásai miatt került a közbeszéd középpontjába. Az egykor ártatlan mese adaptációja így a politikai ideológiák összecsapásának terepévé vált. Az amerikai társadalmi vitákban a „woke” eszmeiség és a mesék elvont, univerzális üzenetei keveredtek, nem egyszer szándékosan félreértve a célokat.
Zegler karaktere nemcsak vitákat generált, hanem új megvilágításba helyezte a Hófehérke történetét, különös hangsúlyt kapva a gonosz mostoha figurára, mint a mindenkori zsarnokság allegóriájára. Vannak, akik Trump alakjára asszociálnak, mások viszont szélesebb politikai kontextust látnak a figura ábrázolásában. A művészeti alkotások mindig is nyitva hagyták az értelmezés kapuit, de az új Hófehérke adaptációja mintha direkt törekedne arra, hogy a politikai diskurzusok tűzveszélyes középpontjába álljon.
Szabadság és kontroll: A művészet határai
Az újbotrányok közös vonása, hogy mindkettő rávilágít egy rendkívül kényes kérdésre: szabadságot adhat-e a művészet anélkül, hogy politikai küzdőtérként válna ismertté? A francia musical és a Disney mesefilm esetei sokkal mélyebb, összetettebb problémákat tükröznek. Európától Amerikáig világosan látható, hogy akár nyílt állami mecenatúrával, akár közvetett kulturális kontrollal alakul a tér, a vélemények polarizálódása egyre sötétebb árnyalattal színezi be a művészeti alkotások fogadtatását.
Lehet-e a mesék ártatlan univerzumába politikát keverni? Nem veszélyes-e ügyek képviseletére redukálni a kultúrát, miközben elveszítjük az alkotói szabadság egyetemes értékét? Vitatom, hogy ezek pusztán helyi szinten értelmezhető kérdések lennének, hiszen minden újabb eset rávilágít a művészetet körülvevő globális diskurzus élesedésére. Hófehérke gonosz mostohájának modern parafrázisai egyre több szálat mozgatnak meg, legyen az Trump vagy Orbán, a látószögek végtelenek.
Forrás: nepszava.hu/3274339_orban-a-mostoha
