Átfogó pillantás a magyar animációra
A Műcsarnok új tárlata, a „Vízió, Gesztus, Kísérlet” című kiállítás egy vakmerően ambiciózus kísérlet, amely a magyar animáció művészetének 111 éves történetét próbálja megidézni. Három szekcióra bontva – Vízió, Gesztus és Kísérlet – a rendezvény nem csupán a különböző alkotói technikákba és stílusokba enged bepillantást, hanem sokoldalúan ünnepli az animációs művészet hazai nagyjait és innovációit.
Vizionárius alkotók árnyékában
A Vízió szekció célkeresztjében olyan rendezők állnak, akik az animációval az emberiség alapkérdéseit kutatták. Jankovics Marcell, Gémes József, Reisenbüchler Sándor és Gauder Áron munkásságából találunk különféle példákat, de a látszólag bőséges bemutatás mögött hiányérzet is megfogalmazódik. Például Jankovics Marcell monumentális műve, *Az ember tragédiája*, kimaradt a válogatásból, holott életművének kiemelkedő darabja. Ehelyett a *Fehérlófia* eredeti celluloidjai és az Oscar-díjra jelölt *Sisyphus* tusrajzai kaptak helyet. A szekció dicséretes vállalkozása ellenére az alkotók palettája talán túlságosan szűk maradt.
A gesztusok ereje
A Gesztus nevű terem az alkotók személyes kézjegyét és egyedi látásmódját állítja központba. Itt képernyőkön rövidfilmek sokasága fogadja a látogatót, amelyeket fülhallgatóval élvezhetünk. A választék kiterjed a már ismert mesterek és a fiatal tehetségek alkotásaira egyaránt. Ki ne emlékezne Bányai István *Hamm!* című groteszk filmjére, amelyben egy falánk férfi túlnő önmagán és az épületen is? Vagy Bucsi Réka meghökkentő *Symphony No. 42*-jére, amely bizarr, szimbolikával telített állatok történeteire összpontosít? De itt láthatjuk Kovásznai György társadalomkritikus *Riportré*-ját, vagy Vajda Béla *Moto Perpetuo*-ját, amely a Kádár-korszak abszurditását tárja elénk mindennapi jelenetekbe csomagolva.
Kísérlet és határfeszegetés
A harmadik szekció, a Kísérlet, merész határművészeti alkotások bemutatásával zárja a tárlatot. Itt olyan filmművek sorakoznak, melyek eltérő technikákat ötvöznek, és más művészeti ágakkal is kapcsolatot teremtenek. Maurer Dóra és Jeney Zoltán játékos matematikai alapú *Kalah* című műve például színek és hangok segítségével rajzolja meg a játék egyedi logikáját. Rófusz Ferenc *A légy* című, Oscar-díjas rövidfilmje lenyűgöző precizitással készült ezernyi zsírkrétarajz segítségével, míg Cakó Ferenc *Ab Ovo*-ja a homokanimáció és a bábanimáció mestermunkája. Az ilyen meghökkentő kreativitások keveredése a magyar animációs művészet határainak lehetőségeit feszegetik.
Merész és provokatív alkotások
A kiállítás tizennyolc éven felüliek számára is tartogat érdekességeket. Milorad Kristić *My Baby Left Me* című animációs rövidfilmje az emberi kapcsolatok intenzív, nyersen őszinte ábrázolásával hívja fel magára a figyelmet. Bárány Dániel *Házibuli*-ja egy szó szerint vad animációs orgia, amely az emberi viselkedés szélsőségeit vázolja fel. Az ilyen alkotások szándékoltan kérdőjelezik meg a hagyományos filmes értelmezéseinket.
A múlt és jelen találkozása
A kiállítás gazdag képet fest arról, hogyan fejlődött a magyar animáció művészete az elmúlt évszázadban, és miként éri el ma is az alkotók új generációját. A különböző technikák és stílusok átfogó bemutatása azonban egyértelműen rámutat a kimaradások és kompromisszumok szükségességére egy ilyen nagy vállalat esetében. A látogatók nem csupán szórakoztató élményekkel gazdagodhatnak, de mélyebb gondolatokat is elvihetnek arról, mit jelent ma az animáció mint művészeti forma Magyarországon.
Forrás: nepszava.hu/3272005_keparadat-a-mucsarnokban
