A Kolibri Színház igazgatóváltása: szégyen és káosz
Egészen abszurd helyzet alakult ki a Kolibri Színház körül. Az egykor nemzetközi szinten is elismert ifjúsági színház most egy széttartó, kaotikus történet középpontjában találja magát. Az igazgatóváltás folyamata, amely önmagában is drámai, újra rávilágít arra, hogy a kulturális szféra mennyire kiszolgáltatottá vált az erőpolitizálásnak.
A korábbi igazgató, aki több évtizedes munkájával biztos alapot adott az intézménynek, távozása után belső jelölt pályázott a vezetői posztra, akit ráadásul a társulat egyöntetűen támogatott. Ez a forgatókönyv az egyedüli logikus lépés lett volna, ám a Kulturális és Innovációs Minisztérium egészen másképp döntött. Kineveztek egy másik jelöltet, Zalán Jánost, akinek szakmai és etikai háttere számos kérdést vet fel. Az ésszerűség és átláthatóság teljes hiányát egyre erőteljesebb szakmai kritikák övezik, de mindez süket fülekre talál.
Felelősség híján: a közösség és a színház elvesztése
A minisztérium döntése nem maradt következmények nélkül. Munkatársak mondtak fel, a társulat gyakorlatilag szétesőben van. Az értékes közösségi és nevelési programok, amelyek a Kolibri eszenciáját adták, most veszélybe kerültek. A minisztérium kommunikációja ugyanúgy hiteltelen, mint maga a kinevezési folyamat: egyszer cáfolják a távozásokról szóló híreket, máskor pedig egyszerűen tagadják a problémák létezését. A valóság azonban nyilvánvaló: a színház funkcióját és hitelességét fenyegető belső válságot tapasztalunk.
Kit terhel a felelősség mindezért? Ez a kérdés visszhangzik nap mint nap, de úgy tűnik, senki sem vállalja az érintettek közül. A minisztérium mosakodik, és személyeskedő visszavágásokkal próbál eltéríteni minden szakmai felvetést. Közben a közönség, a gyermekek és fiatalok, akikkel ez a műfaj foglalkozott, immár mellékessé váltak a hatalmi játszmák színpadán.
Kulturális háború vagy egyszerű rombolás?
A Kolibri ügyét sokan kulturális háborúnak tekintik, de ez az egész helyzet nem több, mint tiszta rombolás. A fenntartó által ígért „folytonosság” szánalmasan üres retorikának bizonyult, hiszen az igazgatóváltás éppen az évtizedek alatt kialakult működési rendszert tépte szét. Az ígért „több pénz” mítosza szintén nem tudja ellensúlyozni az intézmény profiltisztaságát fenyegető veszteségeket.
Századunkban szinte minden napra jut egy olyan lépés, amely megkérdőjelezi a demokratikus döntéshozás és a szakmaiság alapvetéseit, de a Kolibri esete különösen fájdalmas, mert itt évente több ezer gyermek és fiatal jövőképének formálása a tét. Ez nem egyszerű határátlépés, hanem intézményi ellehetetlenítés, amely rávilágít a kulturális politika mélyebb válságára.
Az igazság helye: felelősség nélkül nincs megoldás
Az elmúlt hónapok eseményei egyértelműen azt mutatják, hogy a döntéshozók semmiféle kommunikációs készséget nem tanúsítanak a szakma és az érintett közösség felé. Egy kulturális intézmény szétesése zajlik az orrunk előtt, miközben senki sem vállalja érte a felelősséget. A Kolibri Színház egykoron remekül működő modellje most kiüresedik, a döntések következményét pedig csakis az intézményen belül maradók érzékelik igazán. A szégyen, ami mindezt kíséri, nem enyhülhet addig, amíg ennek a káosznak valódi, valós következményei nincsenek.
Forrás: nepszava.hu/3271171_szegyen
