UNESCO-díjat kaptak a gázai kéziratok megmentői
Abdul Latif Hashim történész és Haneen Al-Amassi örökségvédelmi kutató kapta a dokumentumörökség megóvásáért odaítélt UNESCO/Jikji Világemlékezet-díjat. A két szakember háborús körülmények között mentett és digitalizált középkori, illetve oszmán kori kéziratokat Gázában.
A negyvenezer dollárral járó elismerést szeptember 4-én adták át a dél-koreai Cshongdzsuban. A nemzetközi szakértői zsűri 58 hivatalos jelölés – a díj történetének eddigi legtöbb pályázata – közül választotta ki Abdul Latif Hashimot és Haneen Al-Amassit. Ők az első magánszemélyek, akik az elismerést annak 2004-es alapítása óta megkapták.
A két szakember évek óta dolgozik a gázai kéziratörökség dokumentálásán, restaurálásán és digitalizálásán. A British Library veszélyeztetett archívumokat támogató programjának segítségével több mint 25 ezer oldalt mentettek digitális formába a mameluk és az oszmán korszakból. Az anyagban díszes kalligráfiájú Korán-kéziratok mellett jogi, orvosi és irodalmi munkák, prédikációk és közigazgatási dokumentumok is találhatók.
Hashim és Al-Amassi közreműködésével jött létre Gáza első, kifejezetten kéziratok helyreállítására szakosodott laboratóriuma. A háború kitörése után sürgősségi mentőcsoportot szerveztek, amely sérült gyűjteményeket emelt ki a romok közül, felmérte állapotukat, és megpróbálta megakadályozni további pusztulásukat.
A mentés egyik legfontosabb helyszíne a gázai óváros Nagy Omari mecsetének könyvtára volt. A történelmi épületegyüttes 2023 decemberében az izraeli hadműveletek során súlyosan megrongálódott, a könyvtári anyag jelentős része pedig a romok alá került. A mentők a megmaradt köteteket és lapokat tisztítják, rendszerezik és digitalizálják; számos dokumentum állapota továbbra is bizonytalan.
Az izraeli hadsereg a gázai kulturális emlékek sérüléséről korábban azt közölte, hogy a történelmi és kulturális jelentőségű helyszíneket kiemelt érzékenységgel kezeli. Állítása szerint az ilyen épületeket veszélyeztető, fegyveres szervezetek ellen tervezett támadások külön engedélyezési eljáráson mennek keresztül, és igyekeznek a károkat a lehető legkisebbre korlátozni. Izrael az Omari mecset térségében feltételezett katonai infrastruktúrára hivatkozott; ezt palesztin részről vitatták.
Az UNESCO díjközleménye nem vizsgálta a katonai támadások jogszerűségét és nem állapított meg felelősséget. A szervezet a két palesztin szakember örökségvédelmi teljesítményét, a rendkívül nehéz körülmények között végzett mentést, valamint a helyi restaurátori kapacitás megteremtését értékelte.
A dokumentumörökség egyik legfontosabb UNESCO-elismerése
Az UNESCO/Jikji Világemlékezet-díjat 2004-ben alapították. Nevét a Buljo jikji simche yojeol című koreai buddhista gyűjteményről kapta, amelyet 1377-ben nyomtattak mozgatható fémbetűkkel: ez a világ legrégebbi fennmaradt, ezzel az eljárással készült könyve. A kötet 2001-ben került fel az UNESCO Világemlékezet-listájára.
A kétévente odaítélt díj olyan intézményeket, civil szervezeteket vagy szakembereket ismer el, akik kiemelkedő munkát végeznek az emberiség közös dokumentumörökségének megőrzésében és hozzáférhetővé tételében. A negyvenezer dolláros jutalmat a Koreai Köztársaság finanszírozza Cshongdzsu városán keresztül, a döntést pedig nemzetközi szakértői testület ajánlása alapján az UNESCO főigazgatója hozza meg.
Az elismerés szűkebb szakterületen működik, mint az UNESCO világörökségi programja, az archívumok, könyvtárak és kéziratgyűjtemények világában azonban komoly nemzetközi rangja van. Korábbi díjazottjai között szerepel az Indonéz Nemzeti Könyvtár, az ausztrál és a malajziai nemzeti levéltár, az Osztrák Tudományos Akadémia hangarchívuma, valamint a kambodzsai Tuol Sleng Népirtás Múzeum.
A díjat 2018-ban a mali SAVAMA DCI kapta, amely a szélsőséges fegyveres csoportok által fenyegetett timbuktui kéziratok ezreit mentette meg. A gázai szakemberek kitüntetése hasonló elvet követ: az UNESCO nem a konfliktus politikai szereplőiről mond ítéletet, hanem azokat ismeri el, akik veszélyhelyzetben próbálják megőrizni egy közösség írott emlékezetét.
Hashim és Al-Amassi szerint a kéziratok védelme azért létfontosságú, mert a dokumentumörökség nem pusztán régi tárgyak gyűjteménye, hanem egy közösség történetének, tudásának és kollektív emlékezetének hordozója.
A díjjal járó támogatást a mentés, a restaurálás és a digitalizálás folytatására kívánják felhasználni.
