Berlin átszabná az uniós diplomáciát, Kaja Kallas azonban fékezi a nagy reformot
Németország és Franciaország közös reformelképzelése az Európai Külügyi Szolgálat működésének átalakítását célozza, de a szeptember eleji külügyminiszteri egyeztetés azt mutatta, hogy a terv messze nem élvez általános támogatást. Kaja Kallas külügyi és biztonságpolitikai főképviselő szerint az alapvető intézményi szerkezet működőképes, a fő gond az, hogy a meglévő koordinációs szabályokat nem hajtják végre következetesen.
A francia–német vitaanyag abból indul ki, hogy az EU külső fellépésének eszközei túl sok intézmény között oszlanak meg. A klasszikus diplomáciát és a közös biztonságpolitikát az EEAS irányítja, miközben a kereskedelem, a fejlesztési támogatások, a humanitárius segítség, a bővítés, a migráció és egyre több védelmi ipari program az Európai Bizottság különböző főigazgatóságaihoz tartozik.
A reform egyik elképzelése az, hogy a főképviselő tényleges koordinációs jogot kapjon a Bizottság külső ügyekkel foglalkozó egységei felett. Ez erősítené Kallas pozícióját, ugyanakkor jobban beillesztené őt Ursula von der Leyen bizottsági hierarchiájába. Az EEAS közben szűkebben koncentrálna a stratégiai külpolitikára, a biztonságra, a válságkezelésre és az uniós delegációk diplomáciai feladataira.
A szeptember eleji wicklow-i külügyminiszteri találkozón kiderült, hogy Berlin és Párizs sem teljesen ugyanazt akarja. Diplomáciai források szerint Johann Wadephul német külügyminiszter radikálisabban csökkentené az EEAS önálló apparátusát, míg Franciaország inkább a diplomáciai szolgálat megerősítését támogatja.
Kallas szerint a problémák jelentős része szerződésmódosítás vagy nagy intézményi átalakítás nélkül is rendezhető. A főképviselő jelenlegi jogállása eleve kettős: egyszerre vezeti az EEAS-t és alelnöke az Európai Bizottságnak. Az észt politikus azt mondta, a tagállamok többsége támogatja a jelenlegi szerkezet fenntartását.
Az intézményi vita mögött személyi és hatalmi feszültség is húzódik. Von der Leyen az elmúlt években egyre aktívabban lépett fel külpolitikai ügyekben, és a Bizottság saját geopolitikai szerepét is erősítette. Kallas ezzel párhuzamosan próbálja újraszervezni az EEAS vezetését. Szeptemberben új főtitkár, Kajsa Ollongren kezdte meg a munkát, aki tagállami körutat indított a szolgálat jövőjéről.
A reform politikailag nehéz része: tizenegy tagállam – Németország, Franciaország, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Luxemburg, Hollandia, Románia, Spanyolország és Svédország – a külpolitikai vétójog korlátozását is sürgeti. A csoport azt szeretné, hogy bizonyos kérdésekben az egyhangúság helyett minősített többséggel lehessen dönteni.
A kezdeményezés egyik fő akadálya, hogy a passerelle-klauzula aktiválásához is egyhangú döntés kell. Vagyis azok az országok, amelyek ragaszkodnak vétójogukhoz, éppen ezzel a vétóval akadályozhatják meg annak korlátozását. A kisebb tagállamok közül többen attól tartanak, hogy a változás Németország és Franciaország súlyát növelné.
A vita időzítését a geopolitikai nyomás magyarázza. Ukrajna támogatása, az Oroszországgal szembeni szankciók, a közel-keleti háború, a bővítés és az amerikai kapcsolatok mind olyan területek, ahol az EU-nak gyorsan kellene reagálnia. A jelenlegi rendszerben a tagállamok közötti politikai eltérések gyakran hetekkel vagy hónapokkal lassítják a döntéseket.
A másik oldal éppen ezt tekinti garanciának. A kül- és biztonságpolitika a nemzeti szuverenitás egyik legérzékenyebb területe, ezért több kormány szerint elfogadhatatlan lenne, ha egy tagállamot olyan nemzetközi állásponthoz kötnének, amelyet saját kormánya elutasít.
A francia–német javaslat ezért valószínűleg fokozatos reformokhoz vezethet, nem pedig az EEAS gyors felszámolásához. A következő hónapokban a fő kérdés az lesz, hogyan lehet egyértelműbb felelősségi rendet kialakítani a Bizottság és a külügyi szolgálat között, valamint milyen ügyekben lehet elmozdulni az egyhangúságtól.
