Mumtól eltávolítva: Csehov Ivánka bácsi a Budaörsi Latinovits Színházban
A Budaörsi Latinovits Színház színpadán „mumussá” vált karakterek küzdenek az idő múlásával, amely tulajdonképpen mindent áthat és formál. Csehov klasszikusára, az Ivánka bácsira, Keresztes Tamás rendezésében érkezhetünk, ahol Alföldi Róbert különleges interpretációban kel életre. A színpadra lépve, mint egy nagyra nőtt gyerek, hálózsákba burkolva járja a színpadot, mindezt egy olyan kontextusban, ahol az idő és a tér határai elmosódnak.
Az előadás célja, hogy a közönséget egy másik könyvbe, egy másik nézőpontból hagyja részesedni. Az Ivánka bácsi karakterének interpretálása, aki gyermeki énjét megőrzi, miközben az idő folyamatosan elhalad fölötte, új hangsúlyokat ad a történetnek. A 54. születésnapján elmondott szavakkal kihatással van a felnőtt létre is. Az, hogy Ivánka bácsi a megvalósulni nem tudó vágyainak terhét cipelheti, olyan érzelmi mélységeket hordoz, amelyeket a nézők évekkel később is hordozhatnak magukban.
A rendezés hangsúlyos eleme a díszlet: Horesnyi Balázs által tervezett, hátborzongatóan szép, elhagyatott hajóformájú színpadrajz, amely egyfajta lélektani frontként jeleníti meg a karakterek belső harcait. A világ végén lévő hajó benyomását kelti, amely nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is támaszt nyújt a szereplőknek, akik éppen hogy csak megőrzik az egyensúlyukat.
Alföldi Ivánkája egy szomorú reflektorfény, aki mégis képes saját sebezhetőségét rendre felvállalni. „Olyan ragyogó egyéniség voltam, aki senkinek sem világított” – mondja a színlapon, és ezzel a fénnyel való küzdelme ismét csak a megvalósulatlan vágyakról szól. Az ő sidonja, Nagypál Gábor mint Doktor, szépen megformált, de ez a fény már nem világlik elég élesen senki számára. A hiányzó érzelem sötétít. Hartai Petra emellett megragadó élményt nyújt, csupán frissessége marad, azonban a világ, amiben mozog, elmondhatatlanul unalmasnak tűnik.
Az élet valódi mumussá kezd válni, mint ahogyan Mertz Tibor professzora, aki nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is elutasítónak mutatkozik. A szerepében megjelenítette üresség és fájdalom rendszere, amely fokozatosan, de biztosan elhatalmasodik rajta. Böröndi Bence Vikársa biztosan szórakoztat, egyszerű zenéivel, ám a magánélete talán nem annyira vonzó. A többiek, mint Kiss Mari Mária bölcsessége és Takács Katalin Dadusa, folyamatosan felidézik az események mögötti összefonódásokat.
A legfőbb üzenet, hogy a tűrés nem elegendő; a jövőbeni tervek elsöprő érzése, hogy a szereplők belső konfliktusai mintha egyfajta pontot feszítenének, amelyhez senki sem ért. Az előadás végén a kérdés lényege, hogy mit mondunk magunknak a növekvő mumusok időszakában? Az ellenséggé vált saját énünk különféle attitűdjeivel szembesülünk, a remény és az elkerülhetetlenség határán egyensúlyozva.
A Budaörsi Latinovits Színházban Csehov Ivánka bácsijának előadása immár a következő időpontban, 2026. március 24-én lesz látható. Az előadás során figyeljük, ahogyan a háttérben a közönség és a szereplők egy közös mesterjáték részeseivé válnak.
